 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
 |
A Kádár-korszak értékelése
|
München, 1989. június 9. (SZER, Világhíradó) - Még a hazai
reformkommunisták vezető személyisége, Pozsgay Imre is hajlamos az
enyhítgető, elmosott kifejezések használatára Kádár Jánossal és az
általa fémjelzett korszakkal kapcsolatosan. Ennek a politikai
eufémizmusnak azonban lejárt az ideje. Ki kell végre mondani a
Kádár-korszakról és vezetőjéről is a kendőzetlen igazságot. - Gadó
György kommentárja következik:
- A Kádár-korszaknak vége. Ez már hivatalos ajkakról is
elhangzott, és mostmár szinte hetenként válik mindinkább
szókimondóvá a bírálat, ami a hatalmon lévő párt reformerei részéről
Kádárt éri.
Pozsgay Imre az első azonban, aki nyilvánosan bűnöket emlegetett
a volt pártfőtitkár személyével kapcsolatban. A hamburgi
televíziónak adott nyilatkozatában ellentmondásos személyiségnek
nevezte Kádárt, aki "kétségtelenül megalkuvással és egyéb bűnökkel
is vádolható, például a Nagy Imre-ügyben". Nos, ez még mindig nem
kielégítő megfogalmazás, hiszen elmossa a határt a politikai hiba és
politikai bűn, valamint a bűn politikai és jogi értelemben vehető
megállapítása között. Végtére is megalkuvásokat jószerint egyetlen
politikus sem kerülhet el. Az a kérdés, hogy a saját bőre mentésére,
vagy az ország érdekében alkuszik-e meg valaki. És az utóbbi esetben
sem közömbös, hogy az eredmény megfelel-e a szándéknak, hiszen
jószándékkal van kikövezve a pokolba vezető út is. Ha pedig az
országra rászabadítják a poklot, ezért bizony a dorgálás kevés.
Mindamellett még az ilyen politikai bűn sem azonos a Btk.
cikkelyei szerint is meghatározható bűnnel, és Nagy Imréék kivégzése
esetében épp erről van szó. Ha bűncselekmény hamis vádat emelni,
hamisan tanúzni, akkor hogyne volna bűncselekmény a hamis vádak
egész szövevényét támasztani, hamis tanúk sorát felvonultatni, és
mindezek után kivégeztetni embereket. Ámde nem is erről akarok
szólni. (folyt.)
1989. június 9., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|