|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
A Fidesz országos választmányának nyilatkozata a ,,nemzeti megbékélésről,, (1. rész) (OS)
|
1989. június 8., csütörtök - Néhány hét óta a rádióban, a televízióban és az újságokban szinte naponta kapnak teret nyilatkozatok, amelyek a ,,nemzeti megbékélésre,, szólítanak fel. Aggasztónak találjuk ezt a fráziszuhatagot, amely a ,,hivatalos,, szervezetek vezetőinek nyilatkozatiból ömlik ránk. Félő, hogy a társadalom számára újból öszezavarodnak a különböző szervezetek álláspontjai. Ezt megelőzendő, a Fidesz Országos Választmánya szükségesnek látja erről alkotott véleményét a magyar társadalom tudámására hozni. Megítélésünk szerint 1956-ban a nemzet, Magyarország szovjet megszállása és a kommunista párt uralma ellen kelt fel. Akaratát világosan kimutatta, amikor a forradalom miniszterelnökét, Nagy Imrét és kormányát rákényszerítette, hogy vállalja a többpártrendszert, deklarálja a Varsói Szerződésből történő kilépésünket és az ország semlegességét. Elegendő belső erő híján a kommunista párt orosz tankokat hívott segítségül, elárulva és eladva ezzel éppen csak megszerzett nemzeti függetlenségünket, a forradalmat vérbe fojtotta és kegyetlenül megtorolta. Amikor ,56 forradalmárait temetjük, mi nem feledkezünk meg azokról a bűnökről, amelyeket az MDP, majd a vele magát máig jogfolytonosnak valló MSZMP a magyar társadalom ellen elkövetett. Nem felejtettük el a ,45-48 között működött pártok felszámolását, a koncepciós perekben elítélteket és kivégzetteket, az államosításnak becézett rablásokat, a földjüktől megfosztott parasztokat, az internáltakat és a forradalom után kivégzettek százait. Úgy véljük, ezeket a bűnöket nem csupán nem lehet, de nem is szabad elfelejtenünk. A náci bűnökhöz hasonlóan örökre meg kell őriznünk emlékezetünkben, hogy az utánunk következők is tudhassák, hová vezet a kommunista diktatúra. A ,,nemzeti megbékélés,, jelszava összemossa a különbséget a hóhér és az áldozat között. Be kell vallanunk, mi nem ugyanazzal az érzéssel gondolunk az elesett ÁVH-sokra, a pufajkás különítmények tagjaira, mint az elesett vagy kivégzett forradalmárokra; nem azonos helyen őrizzük őket emlékezetünkben. Nagy Imre és mártírtásainak temetésére készülve gyakran hangzik el az a kijelentés, hogy június 16-án egy korszakot temetünk. Ki kell jelentenünk, hogy ez nem igaz. Nem igaz, mert azokat a célokat, amelyekért a most temetendők életüket adták, mind a mai napig nem érhettük el. (folyt.köv.)
1989. június 8., csütörtök 11:43
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|