|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Király Béla - interjú (3. rész)
|
Király professzor hevesen cáfolta a nyugati szakirodalomban élő véleményeket, hogy az ország semlegességének kinyilvánítása váltotta volna ki a szovjet katonai beavatkozást. - Nagy Imre egyetlen olyan reformot sem valósított meg 1956-ban, amellyel ne foglalkozott volna már korábbi tanulmányaiban. Így 1955-ben írt arról, hogy a Duna-medenc országainak a katonai tömböktől független, semleges övezetet kellene alkotniuk. Akkor foglalkozott ezzel, amikor a Szovjetunió ismételten kinyilvánította a békés egymás mellett élés, a be nem avatkozás alapelveit - hitt ebben. Egyébként 1956-ban fordítva történt, mint ahogy sokan állítják: nem Nagy Imre bejelentése, a Varsói Szerződésből való kilépés váltotta ki a szovjet beavatkozást, hanem a semlegesség kinyilvánítása az utolsó, kétségbeesett gesztus volt arra, hogy Nagy Imre megkísérelje feltartani a beavatkozást. A Budapesten tárgyalt vezető szovjet politikusok, Mikojan és Szuszlov, október 30-ikára virradóra úgy repültek haza, hogy jóváhagyásukat adták a többpártrendszerhez és a semlegességhez - bár az utóbbit egyébként Nagy Imre nem tartotta sürgetőnek. Ugyanazon az éjjelen született azután Moszkvában a döntés a beavatkozásról. Köztudottak voltak annak előkészületei, özönlöttek be a szovjet csapatok - ezek után jelentette be Nagy Imre a kilépést a Varsói Szerződésből. A moszkvai döntés indítékaival kapcsolatban Király Béla kifejtette: a jelek szerint az SZKP Politikai Bizottságában végül többségbe kerültek a maradék sztálinisták, s nem kis szerepe volt Zsukov honvédelmi miniszter katonai megfontolásainak: mivel a Szovjetuniónak akkor még nem voltak interkontinentális rakétái, nyomós szempont volt, hogy Magyarországon maradhassanak az észak-olasz iparvidék elérésére alkalmas közepes hatótávolságú rakéták. A kínai vezetés a kezdeti támogatás után ugyancsak elutasította a magyar forradalmat és Tito jugoszláv elnököt is aggasztotta a többpártrendszer. Ő egyébként sztálinista restaurációtól is tartott, ezért javasolta, hogy - az eredeti szovjet elképzeléssel szemben - ne Münnich Ferenc, hanem Kádár János alakítsa meg az új kormányt. (folyt.)
1989. június 4., vasárnap 15:51
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|