|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Stomm Marcel nem bűnös (1. rész)
|
1989. május 30., kedd - A Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa keddi, dr. Jacsó János hadbíró vezérőrnagy, a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettese vezetésével megtartott ülésén hatályon kívül helyezte a Budapesti Katonai Törvényszék 1951. október 11-i elsőfokú, illetve a Katonai Felsőbíróság 1952. január 18-i másodfokú ítéletét, amellyel Stomm Marcel altábornagyot folytatólagosan elkövetett háborús büntett miatt kötél általi halálra, lefokozásra és teljes vagyonelkobzásra ítélték. Az Elnöki Tanács a büntetést életfogytiglani börtönre, illetve 10 évi közügyektől eltiltásra változtatta. Stomm Marcel 1954. augusztus 6-án szabadult, miután az Elnöki Tanács kegyelemben részesítette, s 1968-ban hunyt el.
Néhai Stomm Marcelt az ellene emelt vádak alól - mivel nem követett el bűncselekményt - a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa keddi ülésén felmentette. Az ügyet azért tárgyalta most a testület, mert a legfőbb ügyész nemrégiben törvényességi óvást emelt, amelyben indítványozta mindkét ítélet hatályon kívül helyezését. A korabeli ítélet tényállása rögzítette az altábornagy életútját és második világháborúban játszott szerepét. Megállapította, hogy a III. hadtest - amelynek 1942. december 15-től parancsnoka volt - a szovjet Vörös Hadsereg 1943. január 12-én meginduló támadása következtében súlyos veszteségeket szenvedett, s ezt követően német parancsnokság alá került. Siebert altábornagy parancsot adott Stomm Marcelnak az ellentámadásra, de ő ezt megtagadta, majd február 1-jén kiadott parancsával hadtestét lényegében feloszlatta. A bíróság megállapította azt is, hogy a magyar alakulatoknak sem lőszer, sem fegyverzet, sem megfelelő ruházat nem állt rendelkezésére. E hiányosságok meglétét a bíróság lényegében terhére rótta, azzal, hogy a fasiszta hadvezetőség, köztük az altábornagy is a magyar hadsereget olyan körülmények között kényszerítette a Szovjetunió elleni harcra, ami az emberek törvénytelen megkínzását eredményezte. Ezzel szemben történelmi tény - amelyet Tóth Sándor ezredes, hadtörténész szakvéleménye is bizonyít -, hogy a III. hadtest fegyverzetének egyharmada 1942 tavasza óta elhasználódott, egy része pedig javításra szorult. Utánpótlásról a vezérkar a jelentések olvastán sem gondoskodott. Stomm altábornagy azonban - e nehézségek ellenére - minden tőle telhetőt igyekezett megtenni a katonák ellátásának javítására. (folyt. köv.)
1989. május 30., kedd 19:29
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|