|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Nagymarosi összejövetel
|
Nagymarosi összejövetel SZER ----------------------- München, 1989. május 20. (Nagy András) Világhíradó Sztálini ihletésű vízépítők és rendpárti nemzeti-sztálinista kisfunkcionáriusok bajtársi találkozója kerekedett ki a tegnapi nagymarosi fórumból. Az "ellenséget", a környezetvédőket és gazdasági reformereket nem hívták, és nem is jöttek el. Így osztatlan lehetett a gyönyörűség, amikor az elnöki asztal fölé - ahol a nagymarosi tanácselnök és az erőműbarát Vásárhelyi Pál Társaság vezérkara foglalt heelyet - a kész vízlépcső szívfájdítóan szépséges fantáziaképeit függesztették ki. Propaganda-iratokat osztogattak az érkezőknek. Megtudtuk: nemzeti becsületünk végleg odavész, ha nem építjük fel Nagymarost. A hazafias buzgalom jegyében elhozták és lelkesen megtapsolták a csehszlovák oldal beruházási főnökét, aki iszonyú kártérítési összegekkel fenyegette meg Magyarországot. Videofilmet játszottak, amelyben amerikai magyar egyházi méltóságok arra szólítottak fel: hagyjuk már a magyar átkot, az örökös civakodást. Ehelyett fogjunk össze, építsük meg Nagymarost. Így tehát azok a kritikusok, akik Bős-Nagymarosban a sztálinizmus áldozati oltárát ismerték fel, immár az oltár egyházi felszentelését is regisztrálhatják. Tóth István, a budapesti 12/5-ös pártszervezettől azonban pogányabb áldozattételre is vágyakozott: Teleki Pál bezzeg inkább golyót eresztett a fejébe, semhogy a szerződésszegés becstelenségét válassza - emlékeztette finoman Németh Miklós miniszterelnököt. Ha a vezetésbe nem szivárogtak volna be kétes elemek, akkor a párt 24 óra alatt elsöpörné az ál- környezetvédő, új 56-ra bujtogató összeesküvést - mennydörögte a heves vérű pártveterán. (folyt.)
1989. május 20., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Nagymarosi - 1. folyt.
|
Egy társa viszont a Duna Kört vádolta második sztálinista diktatúra bevezetésével. Ezt a felismerést vastaps jutalmazta a teremben. Nem úgy azt a hírt, hogy a környezetvédők gyüjtést indítanak, gimnazisták munkafelajánlást tesznek a károk enyhítésére. Ez mindössze megvető gúnykacajt váltott ki. Ennél is nagyobb volt a hahota, amikor valaki - Perczel Károly szakértőt idézve - azt merte mondani, hogy Nagymaros elhagyása megtakarítást hoz az országnak. Ez a sivár sztálinista heccelődés persze elterelte a figyelmet a fő kérdésekről. Vajon ki erőltette ezt a fél országra kiterjedő pazarlást és rombolást? Ki adta hozzá a terveket? Ki hallgattatta el az idejében szóló kritikusokat? Ki vagdosta ki a nagymarosi fákat? A tegnapi vezérszónokoktól azt tudtuk meg, hogy jószerint mindenért a Duna Kör, másodsorban pedig Németh Miklós és Pozsgay Imre a felelős. Sajnos, úgy néz ki, sok jobb sorsra érdemes, mindössze pénze és szakmai becsülete után futó magyar vízmérnök is egyre inkább belekeveredik ebbe a megkésett, remélhetőleg hattyúdalát éneklő sztálinista kórusba. Mert az természetes, hogy tegnap sem a nagymarosi, vagy a dunakanyari nép hangja szólott. Míg odabent az indulatos szónokok háborogva követelték az építés folytatását, vagy éppen a kormány menesztését - odakint csendben várakoztak rájuk a fekete, "A" rendszámú állami gépkocsik. +++
1989. május 20., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|