|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Bős-Nagymaros - Pozsonyból és Bécsből tekintve 1. rész
|
1989. május 18.(MTI-PRESS) - A Bős-Nagymaros körüli vita az érintetteket már eddig is különféle megnyilatkozásokra késztette. Hogy a legujabb fejlemények Csehszlovákiában és Ausztriában egyaránt még markánsabb, és bizonyos tekintetben sokrétűbb állásfoglalásokat váltott ki, az aligha nevezhető váratlannak. A csehszlovák kormány ragaszkodik ahhoz, hogy a jelenleg érvényben lévő szerződések szerint folytassák és fejezzék be a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer építését. A prágai külügyminisztérium épületében Barity Miklós nagykövetnek átadott hivatalos állásfoglalás szerint azonban a munkálatok befejezéséről kész tárgyalásokat kezdeni a magyar kormánnyal. Csehszlovákia eszerint elzárkózik attól a lehetőségtől, hogy a nagymarosi építkezés kéthónapos felfüggesztése alatt a két kormány képviselői éppúgy méltányos megoldást találjanak a nagymarosi erőmű esetleges elhagyására, mint teljes felépítésére. A prágai kormány nyilatkozata sérelmezte, hogy a magyar Minisztertanács a munkálatok felfüggesztéséről hozott döntése előtt nem tárgyalt erről a csehszlovák féllel, holott a magyar kormány egyértelműen kijelentette: felhatalmazást kér az Országgyűléstől, hogy a szerződés módosításáról folytasson tárgyalásokat Csehszlovákiával. Az osztrák kormány keddi ülése után Franz Vranitzky kancellár Ausztria tárgyalási készségét fejezte ki. Ausztriában egyaránt számolnak a nagymarosi építkezés folytatásának és végleges leállításának lehetőségével. A nagymarosi munkák felfüggesztésével kapcsolatos pozsonyi és prágai, illetve bécsi reagálások pontosan tükrözik, hogy Csehszlovákia és Ausztria nem egyenlő mértékben érintett a beruházásban. A Rudé Právo elismerte, hogy Csehszlovákiát nem érte váratlanul a magyar kormány döntése a magyarországi vízlépcső munkálatainak leállításáról, de úgy állította be, mintha ez az ellenzéki körök követelésének kielégítését célzó "népszerű és nem ésszerű" döntés lenne az átalakított magyar kormány részéről. A pozsonyi Pravda szerint a vízlépcső leállítására vonatkozó követelések már nem ökológiai, nem műszaki, hanem politikai jellegűek. Marilies Flemming osztrák környezetvédelmi miniszter ezzel szemben kifejezetten örvendetesnek mondta a magyar kormány döntését a természeti környezet megóvása szempontjából, és úgy vélekedett, hogy a vízlépcső építésének terve kezdettől elhibázott volt. (folyt.)
1989. május 18., csütörtök 10:59
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Bős- Nagymaros (2.rész)
|
A pozsonyi Pravdában és az Új Szóban közölt szlovák érvelés ezzel szemben az egész létesítményt elsősorban ökológiai célú vállalkozásnak minősíti, arra hivatkozva, hogy a környező területek árvízvédelmét szolgálja. Vladimir Lokvenc, a vízlépcsőrendszer csehszlovák kormánybiztosa kétségbe vonta Magyarország jogát, hogy Csehszlovákia beleegyezése nélkül elálljon a közös beruházásról kötött szerződéstől. (A magyar kormány üléséről kiadott közlemény nem is a szerződés egyoldalú felmondásáról szól, hanem annak módosításáról folytatandó tárgyalási szándékot hangsúlyozza. ) Az nyilvánvaló, amennyiben Magyarország a nagymarosi vízlépcső elhagyása mellett döntene, sem Csehszlovákia, sem Ausztria nem tekinthet el jogos kárának megtérítésétől, amelyet azonban a károsult félnek kell bizonyítania. A pozsonyi sajtó már korábban - nemcsak a tárgyalások elébe vágva, de még a magyar kormány szombati döntése előtt - hangoztatta, hogy Csehszlovákia 27 milliárd korona kártérítésre tart igényt, ha nem épülne fel a nagymarosi víztározó. A nagymarosi vízilépcső elhagyására és felépítésére egyaránt van esély. Éppen a következő két hónapban elvégzendő vizsgálatoktól és tárgyalásoktól függ, melyik lehetőség felé billen a mérleg nyelve. Becslések szerint Csehszlovákia eddig 11 milliárd koronát fordított a vizlépcsőrendszer építésére. A szakértőknek nem lesz könnyű megállapítaniuk a tényleges kár mértékét, ami főként abból ered, hogy a nagymarosi vízerőmű nélkül a bősi turbinák csak folyamatos üzemben működtethetők, és lehetetlenné válik a csúcsrajáratás. Amennyiben a vízlépcsőrendszer magyar szakasza egy részének elhagyása reális lehetőségként felmerül, tisztázandó például, hogy az eddig 50-50 százalékos magyar-csehszlovák tulajdonosi megoszlás fenntartható-e, vagy milyen arányban módosuljon. Ausztriával talán azért tűnik könnyebbnek a megegyezés, mert nem államközi, hanem vállalatok között létrejött magánjogi szerződésekről van szó. Az építésben részt vevő osztrák vállalkozók eddig mintegy 800 millió schillinget használtak fel abból a kormánygaranciával, 18 osztrák bank által nyújtott hitelből, amellyel az 1996-tól esedékes magyarországi villamosenergia szállításokat megelőlegezték. Wolfgang Schüssel osztrák gazdasági miniszter 1,5 milliárd schillingre becsülte azt a kárt, amely az osztrák vállalatokat érné, ha Magyarország lemondana a nagymarosi erőmű felépítéséről. S hogy a helyzet nem egyszerű, azt jelzi egyebek között: az Osztrák Gyáriparosok Szövetsége igen határozott hangvételű nyilatkozatban követeli a teljes kártérítést. +++ Szücs D. Gábor,MTI-PRESS
1989. május 18., csütörtök 11:05
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|