|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Munkagödör
|
Most már pontosan tudjuk, hogy mit tartanak a szomszédok a kormány szombati döntéséről, amely szerint javaslatot terjeszt az Országgyűlés elé, kérve, hogy mentse fel a Bős-nagymarosi beruházás folytatását jelentő kötelezettsége alól. Egyszerűbben szólva: felfüggeszti a vízlépcső építését. Nem lehettek illúzióink afelől, hogy mind a csehszlovák, mind az osztrák partnert hidegen hagyja az érzelmek hullámverése, amely végül is áttörte a gátat és elsősorban nem a nagymarosi, hanem a pesti Dunaszakaszon, a Parlamentnél. A kártérítés, a kötbér, egyáltalán a visszalépés anyagi következménye kiszámítható volt, minthogy ennél lényegesen kisebb jelentőségű szerződések esetében is biztosítják magukat az anyagi következményekről az érintettek. Veszteségünk tehát forintban, koronában és schillingben is megfogalmazható. A Nagymarosnál tátongó gödör azonban nemcsak a táj arculatában okozott kárt, hanem pénzben ki nem fejezhető veszteséggel is megterheli a kormányt. Ez elsősorban a közvélemény félretájékoztatásából ered. Tény, hogy nem a mostani miniszterelnök aláírása van az eredeti okmányon, s bizonyos szempontból nem is lényeges, hogy ki írta alá azokat eredetileg, itt és most, a halmozódó szociális problémák közepette azonban számolni kénytelen az erkölcsi hitelvesztéssel is az ország vezetése. Hiszen még a biztonságról adott korábbi nyilatkozatokat is ma már másképpen fogalmazzák meg a szakemberek. Sőt, azt is megtudhattuk a beruházás kormánymeghatalmazottjától, hogy: "Az 197O-es évek végén közismert volt, hogy a beruházásokkal foglalkozó banki vezetőként mennyire elleneztem ezt a nagyberuházást...már akkor látszott, hogy egy ilyen lassan megtérülő, hatalmas befektetésre nincs elegendő pénze az országnak. Az 1971-ben megkötött magyar-csehszlovák államközi szerződést követően néhány évvel már egyre többen ismerték fel mindezt. Magyarország 1981-ben a leállást kezdeményezte.." Ez az utóbbi mondat valószínű nagyon fontos információ lehetett volna annak idején. Akkor, amikor a közvélemény jószerivel egyebet sem hallott, mint azt, hogy milyen előnye és haszna származik az országnak ebből a műből. Zavarba ejtő ez az őszinteség azok ismeretében, hogy Bős-Nagymaros krónikái 1981-ben és utána a leállás kezdeményezőit nem a hivatalos Magyarország képviselőiben jelölték meg. (folyt.)
1989. május 17., szerda 11:43
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|