|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Bős-Nagymaros - csehszlovák sajtóvisszhang (1. rész)
|
Láng Judit, az MTI tudósítója jelenti:
Prága, 1989. május 16. kedd (MTI-tud) - Szinte elsőszámú nemzeti üggyé lépett elő Csehszlovákiában a Bős-nagymarosi Vízlépcsőrendszer megépítése. Kedden valamennyi napilap első oldalán közölte a szlovák és a csehszlovák szövetségi kormány állásfoglalásait a magyarországi építkezés felfüggesztéséről.
A Rudé Právo nagyalakú térképet is megjelentetett az első oldalon az egész vízlépcsőrendszerről és helyszíni tudósításban számolt be arról, hol tartanak a bősi szakaszon a csehszlovák építők. A lap hangsúlyozta, hogy az építkezés teljes tempóval, az ütemtervnek megfelelően folytatódik. már szerelik a technológiai berendezéseket, dolgoznak a zsilipkamrákon. Az ujságíró megszólaltatta az építkezés egyik vezetőjét is, aki hangsúlyozta: mindent megtesznek, hogy a létesítmény a lehető legkevésbé károsítsa a környezetet. Kijelentette: egyik építő sem vonja kétségbe a vízlépcsőrendszer hasznosságát, amely - mint mondotta - sem műszaki megoldását, sem felszereltségét tekintve nem marad el a nyugat-európai hasonló létesítmények mögött és ezt a Bősre ellátogató külföldi szakemberek is megerősítették. A CSKP lapja részletesen foglalkozott a budapesti kormány lépésének magyarországi visszhangjával. Az újság azt írta, a döntés meglepetésként ért számos magyar intézetet, szervezetet és vállalatot. Sokak szerint az több ponton homályos, ellentmondásos, nem teljesen átgondolt, nincs elég információ minden aspektusáról. A lap szerint a legtöbb megválaszolatlan kérdés a munkálatok leállításának módjával, a jogi vonatkozásokkal és a nemzetközi, Csehszlovákiával és Ausztriával szembeni kötelezettségekkel kapcsolatban vetődik fel. A Rudé Právo megjegyezte, hogy Magyarországon egyelőre senki nem tud megnyugtató választ adni arra, anyagi szempontból mit jelent az építkezés felfüggesztése. A magyar sajtó is csupán Németh Miklós korábbi kijelentését idézi, miszerint a nagymarosi építkezés napi 10 millió forintba kerül. A lap megemlítette azt is, hogy maga Varga Miklós környezetvédelmi és vízgazdálkodási minisztériumi államtitkár nem tudja, pontosan mire vonatkozik a felfüggesztés és az OVIBER vezérigazgatója, Szántó Miklós is meglepőnek és zavarosnak nevezte a döntést, mert senki nem tudja, mivel kell számolnia. A kormány leállította az építkezést Nagymarosban, de nem lehet tudni, mi lesz a többi beruházással a Duna 120 kilométeres szakaszán. (folyt.)
1989. május 16., kedd 11:31
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Bős-Nagymaros - csehszlovák sajtóvisszhang (2. rész)
|
Az újság idézte Szántótól azt is, hogy ő már korábban figyelmeztetett arra, a vízlépcső körül politikai és nem szakmai vita folyik. A lap külön kiemelte, hogy ,,Nagymaros lakosai a sajtónak nyilatkozva az építkezés befejezése mellett foglalnak állást és csodálkozásukat fejezik ki a hivatalos helyek ellentmondásos nyilatkozatai felett,,. A Rudé Právo végül a Népszava írását tartotta érdemesnek ismertetni, kiemelve, hogy a lap utalt azokra a nehézségekre, amelyek a leállítás miatt adódhatnak az érdekelt szomszédos országokkal. A többi prágai lap szintén vezető helyen közölte a szlovák és a csehszlovák kormány állásfoglalásait és kisebb-nagyobb terjedelemben lényegében a Rudé Právohoz hasonlóan számolt be a magyarországi visszhangról. A csehszlovák szakszervezetek lapja, a Práce megszólaltatta a vízlépcsőrendszer csehszlovák kormánybiztosát, Vladimir Lokvencet is. Ő nyilatkozatában egyebek között azt hangsúlyozta, hogy bár a budapesti kormánynak teljes mértékben joga van dönteni a saját területén lévő dolgokról, a nagymarosi munkálatok felfüggesztése olyan egyoldalú lépés, amely végső következményében kétségessé teszi a közös vállalatok létrehozását is. Lokvenc a csehszlovák sajtóban már megjelent más megnyilatkozásokhoz hasonlóan az 1969-es bécsi konvenció 57. cikkelyére hivatkozott, amely szerint kölcsönös egyetértés nélkül az egyik fél ideiglenesen sem függesztheti fel a szerződés teljesítését. Szerinte Magyarország abban az esetleges szándékában, hogy elálljon a szerződéstől, felmondja, vagy megszüntesse azt, nem támaszkodhat más nemzetközi jogi dokumentumra. Lokvenc azt is hangsúlyozta, hogy a vízlépcsőrendszer fele-fele arányban közös vagyon, ezért arról közösen kell dönteni. A kormánybiztos végül kijelentette, hogy a leállítás esetén Csehszlovákia természetesen követelné minden kárának a megtérítését a két ország által kötött szerződés 26. cikkelyének 2. C pontja alapján. +++
1989. május 16., kedd 11:37
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|