|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Van-e gátja a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszert előirányzó 1977. évi szerződés részleges nem-teljesítésének, a nagymarosi vízlépcső elhagyásának? (2. rész) (OS)
|
A magyar-csehszlovák vízlépcső megállapodással azonos nemzetközi jogi erejű árucsere-forgalmi megállapodásokat és jegyzőkönyveket a szocialista országok kétoldalú kapcsolataiban szinte minden alkalommal megsértik, hiszen az abban előirányzott áruk egy részét nem szállítják le - gondoljunk csak a szovjet újságnyomó papír szállítások elmaradására -, kártérítést mégsem követelnek egymástól az érintett országok. A hatalmas kártérítéstől való félelem alaptalan tehát, mert: - Szocialista országok között kétoldalú gazdasági tartalmú szerződések megsértése mindennapos gyakorlat, a kártérítés fizetése viszont fehér holló. - Csak az minősül kárnak, amit a Magyar Népköztársaság a kétoldalú tárgyalásokon kárnak elismer, azaz a csehszlovák fél nem döntheti el egyoldalúan, hogy mekkora összeget követel tőlünk. - A Magyar Népköztársaság a kár mértékének meghatározásakor csupán a magyar lépés által közvetlenül okozott tényleges károk megtérítésére köteles. - Minél hamarabb bejelenti a magyar kormány, hogy nem építi fel a nagymarosi vízlépcsőt, annál kisebb lesz a kár, mivel a bejelentés után a csehszlovák fél jóhiszeműen nem ruházhat be semmit, ami a nagymarosi vízlépcsőhöz kapcsolódik. Ha rosszhiszeműen mégis folytatja a munkát, akkor ezért kártérítést nem követelhet. - A kártérítés ütemezése, pénzneme vagy kiegyenlítési módja (például áruszállítással) a két fél megállapodásától függ. Csak azt kell vállalnunk, amire képesek vagyunk. Mi lesz, ha a csehszlovák fél szankciókat alkalmaz? - kérdezhető. A válasz az, hogy a viták békés rendezése előtt nemzetközi jogilag tilos szankciókat alkalmazni: ha a Magyar Népköztársaság kész a jogos csehszlovák igények kielégítésére, akkor szankció alkalmazásának nincs helye. Az igény jogosságáról pedig csak a két fél együtt dönthet. A civilizált világ alapelveivel összhangban senki nem lehet bíró a saját ügyében, azaz Csehszlovákia nem dönthet egyoldalúan a szankciókról mindaddig, míg a vita békés rendezésének kihasználatlan módjai állnak rendelkezésre. Ha a kétoldalú tárgyalások nem hoznak a csehszlovák fél számára kielégítő eredményt, akkor a felek közös egyetértéssel választott bíróságot állíthatnak fel, közvetítőt kérhetnek fel, stb. (folyt.köv.)
1989. május 14., vasárnap 18:29
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|