|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
A Minisztertanács Tanácsadó Testületének állásfoglalása a nagymarosi beruházásról (1. rész) (OS)
|
1989. május 12., péntek - A tanácsadó testület az érdekelt minisztériumok, illetve a Duna Kör szakértői véleményének megismerése, a különböző dokumentumok beható vizsgálata utáni vitában a következő álláspontot alakította ki (egy ellenszavazattal). Mérlegelve a nagymarosi beruházás folytatása vagy leállítása melletti nemzetközi jogi, gazdasági, ökológiai, bel- és külpolitikai érveket a Minisztertanács Tanácsadó Testülete a beruházás leállítását javasolja a kormány számára. A tanácsadó testület a javaslatát a következőkkel támasztotta alá: A nagymarosi vízlépcső úgyszólván szimbolikus megtestesítője lett az elhibázot, túlzottan anyag- és energiaigényes, elavult gazdaságfejlesztési és beruházási politikának; annak a döntéshozatali rendszernek, amely kizárta a szakértők széles körét, amely nem kívánt minden irányzatot meghallgatni, amely nem állt a nyilvánosság ellenőrzése alatt. Az eredeti döntés több más, hasonló, gazdaságunkat végzetesen megterhelő, elhibázott beruházási intézkedéssel a hetvenes évek energiapolitikájában született. Nem vette figyelembe, hogy Magyarországhoz hasonló mértékű energiafelhasználással a jól gazdálkodó országok - például Ausztria vagy Finnország a mienkét többszörösen meghaladó nemzeti terméket állítanak elő. Az energiatermelés hajszolása helyett a takarékos, gazdaságos felhasználás a cél. A számos állásfoglalás és nyilatkozat után szakítani kell tehát az eddigi fejlesztési-beruházási politikával és döntéshozatali mechanizmussal. E szakítást testesíti meg a vízlépcső továbbépítésének leállítása. A nagymarosi nagyduzzasztó felépítésének elhagyása esetén a már felépített és befejezéséhez közeledő dunakiliti és bősi létesítmények lehetővé teszik az alapenergia-termelést, s ezzel az erőművet hasonlóvá teszik más dunai erőművekhez. A nagyduzzasztó elhagyása természetesen nem teszi lehetővé a csúcsenergia-termelést, de ugyanakkor kiküszöböli a várható környezeti kockázatok jelentős részét és szükségtelenné teszi a további beruházásokat. A tanácsadó testület elismerve, hogy a leállítás bonyolult nemzetközi jogi kérdések megoldását teszi szükségessé, úgy véli, hogy ezeknek a problémáknak az enyhítésére számos lehetőség kínálkozik. Ezeket - jogi szakkérdésekről lévén szó - az illetékes kormányszervekhez eljuttatta. (folyt.köv.)
1989. május 12., péntek 13:19
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|