|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
1989. május 1-je (12. rész) - Nagygyűlés Budapesten, Grósz Károly
|
Őket becsüljük meg azzal, hogy ma a kellő hozzáértéssel és hivatástudattal végzett, eredményes munkát ünnepeljük, mert ez a jövőnk záloga, az értékteremtés igazi forrása - hangoztatta, majd kifejtette: azokat ünnepeljük, akik - bármely poszton - tudásuk legjavát adva, szorgalommal, tisztességesen dolgoznak. E tekintetben semmiféle különbség nincs a fizikai és a szellemi munka között. Nincs szó szembenállásukról, hanem a társadalmilag értékes, eredményt hozó munka áll szemben a teljesítmények fedezete nélkül szerzett, az elosztási-hatalmi pozícióból származó többletjövedelmekkel, a korrupcióval, a társadalom megkárosításával: a legalapvetőbb munkásérdek az értelmiség anyagi és erkölcsi megbecsülése. Végül kijelentette: az MSZMP az egyenrangú partneri viszony alapján kíván együttműködni a megújuló szakszervezeti mozgalommal. Szerepét nélkülözhetetlennek tartja a munkavállalói érdekek intézményes védelmében. Számít arra, hogy ez az érdekvédelem munkahelyi, ágazati, területi és központi szinten egyaránt a korábbinál sokkal több érdekütközéssel fog járni. Ezt nem sorscsapásként, hanem egy nehéz gazdasági helyzet, a modernizáció szükségszerű következményeként, sőt egy korszerűsödő politikai rendszer természetes velejárójaként értékelte. Mint hangsúlyozta: az MSZMP tagjait arra ösztönzi, hogy a szakszervezeti munkát közéleti, politikai tevékenységük egyik legfontosabb színterének tekintsék. Ez mindkét mozgalom számára kölcsönösen hasznos lesz. Grósz Károly befejezésül a közös célok, a haza és a jövő érdekében végzett eredményes munkát, biztonságot, békés jövőt kívánt a nagygyűlés résztvevőinek. A politikai demonstráció az Internacionálé hangjaival ért véget. (folyt.köv.)
1989. május 1., hétfő 16:48
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|