|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
NSZK - Május elseje
|
Flesch István, az MTI tudósítója jelenti:
Bonn, 1989. Május 1. hétfő (MTI-tud.) - A foglalkoztatottság megnyugató szavatolásáért az 1992-ig mindinkább egységesülő Nyugat-Európában, elsősorban a hosszan tartó munkanélküliség felszámolásáért, a környezet védelméért, a demokratikus vívmányok védelméért és a vendégmunkások, külföldiek baráti befogadásáért szállt síkra május elsejei beszédében Ernst Breit, az NSZK-beli ,,Német Szakszervezeti Szövetség (DGB) elnöke.,,
Breit először hétfő délelőtt a Deutschlandfunk nevű országos rádióállomás útján, később pedig a Recklinghausenban megtartott központi DGB-nagygyűlés fő szónokaként szólt az ország szervezett munkásaihoz, alkalmazottaihoz. Már előző nap széleskörű megmozdulások voltak a Ruhr-vidéken, Dortmundban, valamint Mainzban is. Az NSZK-beli május elsejei ünnepségek, a több mint kétmilliós munkanélküliség elleni harc fokozása olyan időpontra esik, amikor a Kohl-kormány is jelentős, 1,5 milliárd márkás összeget, továbbá egyéb jelentős juttatásokat helyzett kilátásba a hosszú ideje nem foglalkoztatottak támogatására Európa egyik leggazdagabb, gazdasági szempontból vezető országában. Az utóbbi években a koalíciós kormány másfelől 1 millió új, pótlólagos munkahelyet hozott létre, de a szakszervezetek, az egyházak változatlanul gyötrő társadalmi problémának tekintik a munkanélküliek nagy számát. Karl Lehmann mainzi püspök, országosan ismert teológus, a nyugatnémet római katolikus Püspöki Konferencia elnöke és Gustav Fehrenbach, a DGB elnöke Mainz városában közös állásfoglalást hozott nyilvánosságra, amelyben a hosszú ideig munka nélkül levők társadalmi felkarolását a legfontosabb belpolitikai feladatnak minősítették. Az állásfoglalásra az adott alkalmat, hogy május elseje tiszteletére a mainzi püspökség megrendezte a munkavállalók országos konferenciáját.+++
1989. május 1., hétfő 11:50
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|