|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
1989. május 1-je (3. rész) - Nagygyűlés Budapesten, Nagy Sándor
|
Nagy Sándor előljáróban utalt arra, hogy a Föld számos pontján más a mostani május elseje, mint korábban volt. Magyarország sem hasonlít tegnapi önmagára, s holnapi arca, valója bizonyára méginkább más lesz. Ennek az országnak sokat próbált lakói, dolgozói olyan változásokban, olyan végeredményben érdekeltek, amelyek az élet új minőségét hozzák létre - mondotta, majd így folytatta: - Érdekeltek vagyunk abban, hogy jogállamban éljünk, hogy munkánk alapján boldoguljunk, hogy tisztább emberi viszonyokat teremtsünk, hogy ismét legyen tartásunk, egészséges nemzeti önbecsülésünk, hogy életünkből száműzzük a hazugságokat, így gyermekeinkre, unokáinkra elvállalható örökséget hagyhassunk, hogy mindez ne egyszerűen csak a dolgozó emberek, a családok millióinak érdekében, mégkevésbé csupán rájuk hivatkozva történjék, hanem részvételükkel, általuk. Ez az egyetlen garanciája a változások valódiságának - szögezte le a SZOT főtitkra, megerősítve, hogy a dolgozók ma már nem fogadják el, hogy helyettük és nevükben kevesek gondolkodjanak, kevesek döntsenek és azt sem, hogy kevesek kiváltsága legyen az igazságot kimondani, a jövőért felelősséget vállalni. A továbbiakban emlékeztetett arra, hogy száz év óta, május elsején, a munkások, a dolgozó emberek tömegsztrájkok, tüntetések, demonstrációk, felvonulások, gyűlések szervezésével, az azokon való részvétellel adnak hangot követeléseiknek, s e napon a munka, a dolgozó ember, a szolidaritás gondolata áll középpontban. Május elseje - amennyiben ünnep - a dolgozó ember, a munkás ember ünnepe, május elseje szakszervezeti ünnep Május elseje azoké, akik többnyire nincsenek vagy csak alig vannak abban a helyzetben, hogy érdemi hatást gyakorolhassanak saját munkájuk eredményességére. Azoké, akik csak akkor élvezhetik munkájuk gyümölcsét, ha ez a munka jól meg van szervezve, és ha a tisztességesen végzett munkánkat meg is fizetik. De akik bizonyosan viselik a rossz politikai, gazdasági döntések következményeit, akiktől a terheket senki nem veszi át. Ők azok a munkavállalók, bérből és fizetésből élők, akik egy ország jelenének és jövőjének letéteményesei. Így van ez nálunk Magyarországon is: május 1-je azok ünnepe, akiknek nem kis hányada egyre többet dolgozik és nem kis része egyre kevésbé boldogul, s akik többségben vannak jelen a gyűlésen is. A szakszervezetek nevében köszönöm, hogy eljöttek, hogy jelenlétükkel támogatják törekvéseinket, nyomatékot, erőt adnak mindannak, amit május elsejei jelszavaink kifejeznek. (folyt.köv.)
1989. május 1., hétfő 15:36
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|