|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Ülést tartott a SZOT elnöksége (1. rész)
|
1989. április 7., péntek - A Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége pénteken ülést tartott, melyen megvitatta a szakszervezetek szociálpolitikai koncepciójának tervezetéről szóló előterjesztést.
A szakszervezetek a szociálpolitika fő feldatának azt tekintik, hogy az mérsékelje a munka szerinti elosztástól független társadalmi hátrányokat, javítsa a társadalmi esélyegyenlőséget. A társadalomban nagyfokú elszegényedési folyamat kezdődött. Több mint kétmillióra tehető azoknak a száma, akik a társadalom perifériáján élnek, illetőleg megfelelő szociális segítség nélkül nagy valószínűséggel oda kerülnének. Alapvető eltérés van az állami és a szakszervezeti koncepció között, mégpedig a szociálpolitika pénzügyi fedezetének biztosítása tekintetében. Az állami szervek által kidolgozott vitaanyag szerint az elkövetkező 5-7 évben a szociálpolitikára fordítandó összegek nem növelhetők, csupán belső átcsoportosításra van lehetőség. A szakszervezetek viszont elutasítják azt a szemléletet, hogy a szociális kiadások csak fogyasztják a nemzeti jövedelmet és ezért azokat mérsékelni kell. A szakszervezetek tiltakoznak az ellen, hogy a szociálpolitika nagy rendszereinek - mint az egészségügy, az oktatás, a társadalombiztosítás - anyagi forrásait más célokra csoportosítsák át. Számolva új szociális feszültségek keletkezésével - például a munkanélküliséggel -, azok megoldására további költségvetési források bevonását tartják indokoltnak. A szakszervezetek szociálpolitikai intézkedésektől a szociális biztonság megőrzését, a társadalom biztonságérzetének javulását várják. A csak hosszú távon megvalósítható esélyegyenlőség mellett rövid távon kiemelt feladatnak tartják a létükben veszélyeztetettek ellátási színvonalának javítását, a fogyasztóiár-emelkedések ellentételezését a szociális jövedelmekben, a minimális bérek emelését, a családok és az időskorúak helyzetének javítását. A szociálpolitikai célok között elsőbbséget kell biztosítani a családalapítás segítéséneek, a családok létfeltételei javításának, a gyermeknevelés fokozott anyagi és erkölcsi megbecsülésének. Az időskorúak anyagi helyzetének javítása, gondozásuk színvonalának fejlesztése az egész társadalom jövője szempontjából létfontosságú. (folyt. köv.)
1989. április 7., péntek 18:37
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|