|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
New York Times - Kelet-Európa (1.rész)
|
Heltai András, az MTI tudósítója jelenti:
Washington, 1989. április 3. hétfő (MTI-tud) - A Kelet-Európával kapcsolatos amerikai vitákat elemezte vasárnap a The New York Times. Amerikai szakértők általában egyetértenek abban, hogy Mihail Gorbacsovnak a korszerűsítést, a változást célzó politikája - paradox módon - növelte a destabilizálás lehetőségét Kelet-Európában. A Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatok lazulása, a katonai beavatkozásra vonatkozó ,,Brezsnyev doktrinának,, ha nem is visszavonása, de enyhítése, növelte a nemzeti, akár kommunistaellenes felkelések veszélyét - ezek viszont Gorbacsov politikáját sodornák veszélybe - írta a lap.
Jóllehet amerikai szakértők egyetértenek a helyzet megítélésében, a vitákból nem alakult ki egységes álláspont. Nyitott kérdés még, hogy enyhítse-e az Egyesült Államok a szembenállást a Szovjetunióval, így könnyítve meg a szovjet kormánynak a sztálini típusú ellenőrzés feladását? Mérsékelje-e a Nyugat a disszidenseknek, a nacionalista mozgalmaknak nyújtott, főként szóbeli támogatást, hogy csökkentse a politikai megrázkódtatás veszélyét? Egyes kutatók szerint távolról sem elméleti kérdésekről van szó, hiszen Lengyelországban a radikális politikai változások, párosulva az elszegényedett gazdasággal, bármikor robbanáshoz vezethetnek. Romániában, Csehszlovákiában, az NDK-ban és Bulgáriában, ahol a vezetés ellenállással vagy halogatással fogadta a gorbacsovi stílust, a társadalmi megmozdulások, a gazdasági zavarok legalábbis valószínűek. A tudósok vitája, jóval megelőzve a külügyminisztériumnak a kérdésben most készülő tanulmányát, már régen kibontakozott arról, mi legyen a cél: egységes Európa, vagy stabil Európa? A kommunizmus teljes összeomlása? Népi kormányok létrejötte, amelyek felváltanák a kétséges legitimitással rendelkezőket? Mérsékeljék-e az emberi és demokratikus jogok igényét a nagyobb stabilitás érdekében? Vannak, akik szkeptikusak abban a tekintetben, van-e az Egyesült Államoknak egyáltalán módja befolyásolni a változásokat. William Griffith, a massachusettsi műegyetem tanára szerint sok kelet-európai reményeinek ellenére az Egyesült Államoknak egyszerűen nincs elég pénze egy új ,,Marshall-tervre,,. Griffith szerint egyébként a bonni kormány az, amelynek a legrégebbi és legvilágosabb kelet-európai politikája van, ezért nincs sok értelme, hogy Amerika saját kelet-európai politikát alakítson ki, ami megzavarná az amerikai-nyugatnémet kapcsolatokat. (folyt.)
1989. április 3., hétfő 16:48
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|