|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Nyílt levél Silviu Brucanhoz (3. rész) (OS)
|
Kegyesnek találom a sorsot, hogy éppen ti hatan vállaltátok magatokra e történelmi missziót, hiszen nem akármilyen szerepet töltöttetek be az ország vezetésében. A közel száz éves Constantin Pirvulescut évtizedekkel ezelőtt gyakran kísértem el vidéki útjaira. Látogatásait az üzemekben, falusi házakban sem helikopter zaja, sem pedig vörös szőnyeg, de még úttörők virágcsokrai sem kísérték. Egyszerűen az emberek élete, sorsa, gondja, baja, öröme és bánata érdekelte. Ahol tudott, ott segített. Gyűlölte az igazságtalanságot. Alexandru Birladeanut is jól ismertem, bár sohasem dolgoztunk együtt. Mint a Politikai Bizottság tagja és miniszterelnök-helyettes olyan gazdasági rendszert vezetett be, hogy az országban viszonylagos jólétet biztosított, a KGST-tagországok szakemberei pedig egymásnak adták a kilincset, hogy tanulmányozzák módszereit. Corneliu Manescu, a volt külügyminiszter eredményes nyitással a nyugati világ felé egy diplomáciai egyensúlyt teremtett meg Kelet és Nyugat között, Románia pedig olyan tekintélyre tett szert a világban, hogy az ENSZ soros elnökévé is megválasztották külügyminiszterét, az Egyesült Államoktól pedig az ország elnyerte a legnagyobb kedvezmény elvén nyugvó kereskedelmi előnyöket, elsőként a KGST-országok keretein belül (amit időközben elvesztettek). Gheorghe Apostolt akkor tanultam meg tisztelni, amikor a párt főtitkári posztját töltötte be. Mint a KB apparátusának vezető munkatársát, gyakran kért fel különböző nemzetiségi tematikával foglalkozó jelentések előkészítésére. Azok megvitatása folytán számomra egyértelművé vált, hogy Gheorghe Apostol egy szerény, egészséges gondolkodású, karizmatikus személyiség. 1965-ben, amikor Gheorghe Gheorghiu-Dej, a párt főtitkára meghalt, mindenki a párt apparátusában, de az egész ország népe is arra számított, hogy a legméltóbb utód Gheorghe Apostol lesz, és megrökönyödéssel vette tudomásul, hogy az új főtitkár a kevésbé népszerű Nicolae Ceausescu lett. Románia és Európa szégyenére Kedves Silviu Barátom Hiszek benne, hogy a ,,Hatok,, hősies kiállása és az igazság világgá kürtölése milliókat fog felrázni és cselekvésre késztetni, a veterán hatokat fiatalok és középkorúak milliói fogják követni a demokrácia győzelme érdekében. (folyt.köv.)
1989. április 1., szombat 16:57
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|