|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Március 15-i ünnepségek (13. rész) - Független szervezetek (4. rész)
|
A Szabadság térről a tömeg egy része közvetlenül a Kossuth térre ment. Mások előbb a Batthyány-örökmécseshez vonultak, ahol nemzetiszínű, Kossuth-címeres zászlók díszsorfala között elhelyezték az emlékezés, a kegyelet virágait. A különböző szervezetek nevét és jelszavait hirdető transzparenseket magasra emelve, folyamatosan érkeztek a Kossuth-térre az ünneplő csoportok. Elénekelték a Himnuszt, majd félperces némasággal, meghajtott zászlókkal emlékeztek meg azokról, akik 1956. október 25-én vesztették életüket a Kossuth téren. Ezután Orbán Viktor, a Fiatal Demokraták Szövetségének képviselője tartott beszédet. Kétségét hangoztatta a hatalom őszinteségét illetően, és ezzel indokolta, hogy a FIDESZ nem volt hajlandó a közös ünneplésre. ,,Mi csak magunkban bízhatunk. Abban hiszek, hogy közös akarattal, képesek vagyunk békés úton visszavezetni Magyarországot 1848 eszményeihez,, - mondta. Követelte egyebek között a szabad választásokat, az egyenlő gazdasági és jogi feltételek megteremtését a politikai szervezetek működéséhez, a Munkásőrség feloszlatását. A másik Kossuth-téri szónok Kis János, a Szabad Demokraták Szövetségének képviselője volt. ,,Békés átmenetet akarunk, nem újabb nemzeti katasztrófát. Félmegoldásokkal azonban nem érhetjük be,, - hangoztatta. Szerinte a válságból csak nemzeti összefogással lábolhat ki az ország. Szorgalmazta, hogy előbb teremtsék meg ,,a demokratikus pártok és mozgalmak koalícióját, hogy az MSZMP-nek erős, megkerülhetetlen vetélytársa és tárgyalófele legyen,,. A Kis János beszédét záró jelszót - Szabadságot, demokráciát - hosszasan skandálta a tömeg. A beszédek után - azok nevében és azok helyett, akik nem ünnepelhetik szabadon március 15-ét - a jelenlévők elénekelték a Székely-himnuszt. A Kossuth-téri megemlékezés a Szózattal zárult. Ezután a menet - az Alkotmány utca, a Bajcsy-Zsilinszky út, a Szent-István körút és a Margit-híd érintésével - elindult a Bem tér felé. (folyt. köv.)
1989. március 15., szerda 16:44
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|