|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Embargó feloldásig Németh Miklós hágai beszéde (1.rész)
|
Elnök Úr Hölgyeim és Uraim Ha ilyen sok állam- és kormányfő találkozik mint itt, az a közvélemény számára általában azt jelenti: fontos államügyekről van szó. Ez a közhely jelenlegi konferenciánk célját és tartalmát illetően viszont nem állja meg a helyét. Itt Hágában nem államügyekről, nem két- vagy sokoldalú nemzetközi politikáról, hanem az emberiség jövőjéről, sorsáról van szó. Az emberiség múltja hosszú és ezt a múltat a Föld különböző térségeiben élő népek viszonylag elkülönülten élték meg. A jövő azonban már közös, és hogy milyen hosszú lesz, csak tőlünk, az egyes embertől és az emberiségtől függ. Attól az embertől, aki öntudatra ébredése áta az élővilág legtökéletesebb lényének tartja magát; aki büszke öntudattal hirdeti, hogy képes uralma alá hajtani a természetet és hatalmában áll azt megváltoztatni; s aki ezt - sajnos önmérséklet nélkül - meg is tette, nem véve észre, hogy fölényes gőgje, rövidlátó önzése öngyilkos útra sodorta. Azért jöttünk itt össze, hogy közösen keressük a visszafordulás lehetőségét erről az útról. Az ember szeret szabadon dönteni. Ha életben akar maradni, a természeti környezettel való kapcsolatában többé már nem dönthet szabadon. Kényszerhelyzetben van, de ezt a kényszert sietve vállalnia kell. Nincs veszteni való időnk. Hogy jövőnk jó irányba forduljon, alapvetően meg kell változtatnunk gondolkodásunkat, politikánkat és gyakorlati cselekvésünket. Együtt kell működnünk. A probléma globális, nem találhatunk rá megoldást, ha külön-külön próbálkozunk. A rövid távú nemzeti, gazdasági érdekek oltárán nem áldozhatjuk fel az emberiség közös jövőjét. A világon számos vallás, ideológia és hit van, ami elkülönítette és megosztotta az emberiséget. Legyen egy közös vallásunk és hitünk, ami összekapcsol bennünket: a földi élet feltételeinek megóvása. Ennek az összekapcsoló erőnek kell uralnia a világ sorsát befolyásolni képes politikai és gazdasági hatalmakat éppúgy, mint egy termelési technológia megválasztásáért felelős szakembert. Ez gyökeres szemléletváltozást követel, az oktatás alapjaitól kezdve egészen a nemzeti érdek újraértelmezéséig. (folyt.)
1989. március 11., szombat 11:55
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|