|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Megkezdődött az Országgyűlés ülésszaka (1. rész)
|
1989. március 8., szerda - Szerdán délelőtt 10 órakor megkezdte munkáját az Országgyűlés márciusi ülésszaka. Az ülésen részt vett Straub F. Brunó, az Elnöki Tanács elnöke, Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke. Ott voltak az MSZMP vezető tisztségviselői, a kormány tagjai, s a páholyokban foglaltak helyet a Budapesten akkreditált diplomáciai képviseletek vezetői.
Az elnöklő Horváth Lajos elsőként a nemzetközi Nőnap alkalmából köszöntötte a törvényhozó testület hölgytagjait. Ezután Stadinger Istvánnak, az Országgyűlés elnökének adta meg a szót. A házelnök bejelentette lemondási szándékát, s felolvasta az indokait ismertető leköszönő levelet. ,,Tisztelt Országgyűlés Az Országgyűlés megtisztelt bizalmával: az elmúlt évben elnökévé választott. Most a tisztelt Országgyűléshez fordulok, hogy lemondásomat fogadja el, s e tisztségemből mentsem fel. Az Országgyűlésben is tükröződnek az élet szinte minden területét érintő, és gyorsuló ütemben végbemenő folyamatok. Az Országgyűlés egyre fontosabbá válik, és munkájának megszervezése során új feladatokat kell ellátni, nem egyszer feszült viszonyok között. Ehhez az Országgyűlés elnökeként szerzett tapasztalataim alapján állíthatom: fiatalabb képviselőre lenne szükség. Én 63. évemben járok, s 47 éve dolgozom. Ismételten kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy lemondásomat tudomásul venni, a felmentést megadni szíveskedjék.,, A levélhez hozzáfűzte: - Aki vezető, közéleti szerepet vállal, annak számolni kell kritikával, sőt a kritikánál erősebb jelzőkkel és minősítésekkel is. Ezt természetesen tudtam, amikor elvállaltam az elnöki tisztet. Viszont ez nem jelenti azt, hogy nincs tűréshatár. Én eljutottam ide. Azonban ez csak másodlagos, mert lemondásom első okát a levelem tartalmazza. Az Országgyűlésnek fiatalabb, esetleg kevésbé harsány természetű ember hasznosabb lenne az elnöki székben. Határozathozatal következett: az Országgyűlés 275 egyetértő és 26 ellenszavazattal, 11 tartózkodás mellett tudomásul vette Stadinger István lemondását, s az Országgyűlés elnöki tisztsége alól felmentette. (folyt. köv.)
1989. március 8., szerda 11:39
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|