|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Sevardnadze-Arafat kairói találkozója - PFSZ
|
Eszes Tibor, az MTI tudósítója jelenti:
Kairó, 1989. február 20. hétfő (MTI-tud) - Tuniszban, a PFSZ politikai központjában hétfőn hivatalosan megerősítették, hogy Jasszer Arafat VB elnök a szovjet külügyminiszterrel való megbeszélésekre Kairóba utazik. Egyúttal hangoztatták, hogy nincs szó a szintén az egyiptomi fővárosba látogató Mose Arensz izraeli külügyminiszterrel való találkozásról.
Jól értesült tuniszi források szerint Eduard Sevardnadze damaszkuszi tárgyalásai idején, Szíriában szeretett volna a palesztin vezetővel tárgyalni. Vasárnap ilyen értelmű üzenetet juttatott el a tunéziai szovjet nagykövet útján a PFSZ központjához. Arafat kedvezően reagált erre a javaslatra, de utazása feltételeként azt kérte, hogy a szíriai vezetéstől érkezzék erre meghívás. Damaszkusz viszont csupán arra szorítkozott, hogy Arafatot - amennyiben a palesztin vezető kivánja - fogadják a szíriai fővárosban. Mint ismeretest, a két fél viszonya a Libanon elleni izraeli invázióval szembeni küzdelem eltérő megítélése nyomán 1983 óta mélyponton van, s azóta csupán egyetlen alkalommal, tavaly áprilisban járt Damaszkuszban Arafat, aki részt vett a Tuniszban meggyilkolt harcostársa, Abu Dzsihad (Halil al-Vazir) temetésén. Bár sor került Asszad elnökkel egy hosszabb tárgyalásra, érdemi közeledés nem következett be. Damaszkusz defetista vonallal vádolja Jasszer Arafatot, mig ez utóbbi szerint Szíria saját érdekei szolgálatába kivánja állítani a palesztin ellenállást. Az arab sorok megosztottságának kérdését érintve Eduard Sevardnadze vasárnap este Ammanban kijelentette, hogy előző állomásán, Damaszkuszban több elképzelést is megvitattak Arafat esetleges damaszkuszi útjáról, de a szovjet-PFSZ találkozóra az egyiptomi fővárosban kerül sor. A külügyminiszter azt is kijelentette: országa hasznosnak tartaná a közel-keleti konferencia létrejötte szempontjából is azt, hogy sor kerüljön a válságban közvetlenül érintett arab felek: a szíriai, jordán, palesztin, libanoni és egyiptomi vezetők találkozójára. +++
1989. február 20., hétfő 11:29
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|