|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Magyar-osztrák kapcsolatok (1. rész)
|
1989. február 7., kedd - Garajszki István, az MTI diplomáciai tudósítója írja:
,,Különleges,,, ,,modellértékű,,, ,,nemzetközi jelentőségű,, - a kapcsolatok értékelésének politikai szótárából Keleten és Nyugaton egyaránt e három minősítést használják a leggyakrabban a magyar-osztrák viszony jellemzésre. A két világrendszer határvonalán elhelyezkedő országok évtizedes jószomszédságukkal példázzák: a társadalmi fejlődés eltérő útját járó államok a békés egymás mellett éléstől közös akarattal eljuthatnak a békés együttműködésig. A kapcsolatok szorosra fűzésének hosszú évei alatt Magyarország és Ausztria a kontaktusok változatos formáit alakította ki, s az együtműködés, a párbeszéd, az érintkezés a két ország között ma már a politikai, a gazdasági és a társadalmi-humanitárius szféra minden szintjét átfogja. Továbbfejlesztésüknek, elmélyítésüknek biztosítéka a kapcsolatrendszer megújulásra kész folyamatossága. Alig negyed éve, hogy a két ország legfelsőbb szintű vezetői - az akkor még miniszterelnöki tisztében Bécsbe látogató Grósz Károly és vendéglátója, Franz Vranitzky kancellár - az együttműködés új lehetőségeiről tárgyaltak, s máris küszöbön áll az újabb magas szintű találkozó: Németh Miklós miniszterelnök és Vranitzky kormányfő találkozója. A február közepére tervezett megbeszélés határ menti munkatalálkozó lesz, amely a magyar-osztrák viszony alakulását figyelemmel kísérők számára már jól ismert fogalom. A két ország érintkezésében ez a forma honosodott meg a protokolláris kötöttségektől mentes, intenzív, tárgyszerű eszmecserék lebonyolítására. Ennek megfelelően a találkozó két tervezett színhelyén - a reformkor nagyjának, Széchenyi Istvánnak a szellemét idéző Nagycenken és a magyar vonatkozásáról is ismert festői burgenlandi kisvárosban, Rusztban - a két kormányfő szűk körű kísérettel ül a tárgyalóasztalhoz. Bár a találkozó folytatása, szerves része a magyar-osztrák megbeszélések hosszú sorának, a maga nemében egyben az első is, hiszen Németh Miklós kormányfőként most első ízben látogat külföldre. A találkozó munkajellegéből adódóan várhatóan minden olyan kérdés terítékre kerül, amely a két ország kapcsolatait valamilyen formában érinti. Ezzel együtt mind magyar mind osztrák részről kiemelt figyelmet szentelnek a gazdasági kontaktusok alakulásának, mivel a két ország jelentős helyet foglal el partnerének gazdasági viszonyrendszerében. (folyt.köv.)
1989. február 7., kedd 17:42
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|