|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Vita vagy vagdalkozás?
|
A viták hónapjait éljük, ami önmagában is örvendetes, hiszen a viták felszínre hozzák a különböző nézeteket, és okkal remélhetjük, hogy a nézetek megismeréséből és ütköztetéséből végülis sikerül valamilyen megegyezésre jutni. Miután elszoktunk a nyilvános polémiától, az éles megfogalmazás meghökkentést vált ki. Így is lehet, így is szabad? Nemegyszer sértegetéssel, személyeskedéssel? Miért ne. Csak éppen azon érdemes elgondolkodni, hogy az ilyen csatározásoknak mi a haszna. A közéletben megjelenő valamennyi új szerveződés, érdekképviseleti vagy politikai szervezet, mozgalom célként fogalmazza meg, hogy a gazdasági-társadalmi kibontakozást szolgálja. Egyik sem kiván anarchiát, netán gazdasági-társadalmi katasztrófát. Józan ésszel aligha tételezhetjük fel, hogy bárkinek is érdeke lenne a "minél rosszabb, annál jobb" állapotba süllyedés. Az is nyilvánvaló, hogy a széthúzás, a különböző törekvések kategórikus elvetése semmire sem kínál megoldást. Ismerjük meg egymást, és keressük a kapcsolódási pontokat. Nem könnyü feladat. Részben a kölcsönös bizalmatlanság miatt. A bizalmatlanság forrása, hogy néhány alternatív szervezet, egyelőre kimunkált program nélkül, rendre az MSZMP szerepét kérdőjelezi meg, és nem egészen világos, hogy mit értenek a hatalom megosztásán, milyen felelősséget vállalnak példának okáért a gazdaság átalakításából. Megnyilvánulásaik központi kérdése: a többpártrendszer, jogállamiság, a Parlament szerepe, másszóval a politikai intézményrendszer gyökeres átalakítása. S persze a múlt bírálta. Miközben a párt ugyancsak meghirdette az intézményrendszer reformját, ennek jogi szavatolását immár több új törvény megalkotása és továbbiak előkészítése jelzi, formálódik az új Alkotmány, az Országgyűlés téli ülésszakán az igazságügyminiszter a párttörvény-tervezetének augusztusig történő kidolgozását ígérte. (Az MSZMP és az MDF képviselői között január 20-án rendezett kerekasztal beszélgetésen éppen az MDF részéről hangzott el, hogy az átalakítás már-már kapkodó, másszóval korántsem vádolható most a "hatalom" lassúsággal.) (folyt.)
1989. január 26., csütörtök 14:43
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Vita vagy vagdalkozás? 2.
|
Azt a fölismerést, mely szerint a gazdasági reform kiteljesedését gátolta az intézményrendszer megcsontosodása, illetve a kívánatosnál kisebb módosítása, gyakorlati lépések követték. A párt a múlt mélyreható, hiteles elemzését határozta el, mert el akar határolódni mindattól, ami hibásnak bizonyult. Maga a pártmozgalom is változóban van, ennek is ismertek a tényei. Azaz: számos kapcsolódási pont kínálkozni a politika színterén. A versenyhelyzet nyilvánvaló. De lehet-e csak a politikai pluralizmus érvényesüléséért, a társadalmi demokráciáért versengeni? Mozdul-e, változik-e csak ettől a gazdaság? Javulnak-e általa az életkörülmények? A múlt bármilyen alapos elemzése sem mentesít a múlt gazdasági következményeitől. Hosszan vitázhatunk a terhek megoszlásáról. Bizonyos, hogy a lakosság és az érdeképviseleti szervezetek az életszínvonal romlását tapasztalják, a terhek megosztásának mai gyakorlatát igazságtalannak érezvén. A gazdálkodó vállalatok jelentős része ugyancsak a terhek növekedését panaszolja, a költségvetés viszont mind szűkebb erőforrásokat birtokol. Az ellentmondás, a feszültség aligha tagadható. De van-e feloldására mód? A kormányzat kinyilvánította következetességét. Bármilyen jogosak is a követelések, engedékenységre, meghátrálásra nincs lehetősége. "A kormánynak nincs hová hátrálnia" - mondta a miniszterelnök. Csak a termeléstől, a hatékonyságtól remélhetünk pótlólagos forrásokat. Vitáinkban mintha erről kevesebb szó esne. Félő, hogy az eszmecserék illúziót táplálnak, a gazdasági bajok orvoslására arra alkalmatlan terápiát hirdetve. A jogos követelések puszta ismételgetése - a gazdasági realitások figyelmen kívül hagyásával - patthelyzetet teremt. Végül is hitelüket vesztik a követelések képviselői, és gyakorlati támogatás nélkül marad a gazdasági kibontakozás is. Marad a parttalan vita, vagdalkozással tarkítva, ami lehet roppant izgalmas, persze, de jutunk-e előbbre általa? (MTI-Press) ág/pé M. D.
1989. január 26., csütörtök 14:45
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|