|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Országgyűlés (10. rész)
|
A határozathozatal után ügyrendi kérdésként elfogadták a képviselők, hogy az egyesülési és a gyülekezési jogról szóló törvényjavaslatot együttesen tárgyalják, de külön-külön hoznak határozatot a törvénytervezetekről. Elsőként Huszár István (országos lista), a Hazafias Népfront ------------- Országos Tanácsának főtitkára kért szót. Elmondotta, hogy a két törvénytervezetnek a HNF által szervezett társadalmi vitáján körülbelül ötvenezren vettek részt, nyilvánítottak véleményt. Az állampolgárok több mint 1200 gyűlésen fejtették ki álláspontjukat. Állást foglaltak a gyülekezési és egyesülési jog alapvető kérdéseiben a társadalmi szervezetek, egyesületek, az egyházak, a nemzetiségi szövetségek. Az újonnan létrejött társadalmi szerveződések többsége is elküldte észrevételeit. Huszár István a következőkben a vita tapasztalatait összegezte. Mint mondotta, a törvényalkotás joga és kötelezettsége a Parlamenté, de megnyugató, ha a javaslatok mögött megtalálható a társadalom széles rétegének egyetértő véleménye. A benyújtott törvényjavaslatot érdemes összevetni azzal a törvénytervezettel, amelyet előzetesen vitára bocsátottak. A változatok között - a most tárgyalt javaslatok előnyére - alapvető pontokon jelentősek az eltérések. Ezek a változások messzemenően hasznosították a társadalmi vita tanulságait. A törvénytervezetek társadalmi vitái során szóba kerültek a társadalmi, a politikai élet legidőszerűbb kérdései. Ez jele annak, hogy a társadalom politizálódik, nő az érdeklődés a köz, a nemzet ügyei iránt. Lemérhető az is, hogy a magyar társadalom tovább differenciálódik, s az eltérések a nézetekben, a véleményekben a korábbinál világosabban kifejezésre jutnak. A vitákban, a politikai folyamatokban olykor a radikalizálás jelei is felismerhetők. Összességében elmondható: ma már nem csupán tétje, értelme is van a szavaknak, ezt a benyújtott törvénytervezet igazolja. A gyülekezési és egyesülési jogról szóló törvényjavaslatok illeszkednek a politikai rendszer reformjának folyamatába. A két törvénytervezet elfogadása azonban csupán az első lépésnek számíthat, amely már jelezheti a követendő, helyes irányt. Ugyanakkor tény, hogy ez önmagában nem nyújt garanciát a biztos - és szükséges ütemű - haladáshoz. (folyt. köv.)
1989. január 10., kedd 13:55
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|