|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
A román visszahívásról
|
London, 1989. április 5. (BBC, Panoráma) - Románia visszahívta Londonba akkreditált nagykövetét, tiltakozásul amiatt, amit Bukarest a román területi integritás elleni fenyegető brit revansista akciónak nevezett. A román lépésre azzal egyidejűleg került sor, hogy Nagy-Britannia - számos más nyugati országgal egyetemben - felveti az emberi jogok ügyének Ceausescu elnök által történő megsértését. Hallgassák meg az ügyről Pártos Gábor kommentárját: Románia azzal magyarázta meg londoni nagykövetének, Stan Soarénak a visszahívását, hogy Románia-ellenes politika folytatásával vádolta meg Nagy-Britanniát. Még pontosabban: a román nagykövet által hátrahagyott jegyzék szerint Nagy-Britannia - úgymond - fenyegető revansista akciókat intézett román területi integritás ellen, és ezeket az akciókat Nagy-Britanniában és Magyarországon levő reakciós körök szervezték meg. A román vádak annyira képtelenek, mint amennyire nevetségesek. Magyarország, melytől az első világháborút követően jelentős területeket csatoltak át Romániához, több ízben is hangsúlyozta: nem él területi követelésekkel déli szomszédjával szemben, de ugyanakkor elítélte a Romániában élő magyar kisebbséggel szembeni eljárást. Nagy-Britannia pedig sohasem kérdőjelezte meg a román határok integritását. Mind Nagy-Britannia, mind Magyarország és a Nyugat általában aggodalmat tanúsít ugyanakkor az emberi jogok Románia részéről történő sorozatos megsértése miatt. A nyugati országok közül Nagy-Britannia különösen aktív ezen ügyek felderítésében. London már élt is az egyéni jogok biztosítására hozott új összeurópai mechanizmus adta lehetőségekkel. Ezeket januárban fogadták el a bécsi biztonsági és együttműködési konferencián. Románia, mely aláírta a szerződést, kijelentette azonban, nem tartja magára nézve kötelező érvényűnek az emberi jogokkal kapcsolatos cikkelyeket, amelyekkel nem ért egyet. Bukarest a Bécsben vállalt kötelezettségek ellenére nem volt hajlandó információkat adni annak a 23 román állampolgárnak a sorsáról, akiket a hatóságok zaklattak, miután azok levélben tiltakoztak Ceausescu elnök úgynevezett szisztematizációs programja ellen. Ennek keretében több ezer falvat akarnak elpusztítani, lakosaikat pedig úgynevezett agráripari központokba kívánják telepíteni. Nagy-Britannia természetesen nem az egyedüli ország, amelyik aggodalmának ad hangot Ceausescu elnöknek a román állampolgárok egyéni és kollektív jogait sértő politikája miatt. Az elmúlt hónapokban számos ország és nemzetközi 'szervezet ítélte el a román hatóságokat. Ezek között van az Interparlamentáris Unió, mely elhalasztotta tervezett bukaresti ülését, Franciaország, mely visszahívta Romániába akkreditált nagykövetét. Az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága úgy döntött, hogy különleges megbízottat küld ki a romániai emberi jogok helyzetének kivizsgálására. Az Európai Közösség felfüggesztette a kereskedelmi kapcsolatok fokozásáról folytatott tárgyalásokat Bukaresttel. Ma az NSZK közölte, hogy visszahívja romániai nagykövetét. Ceausescu elnök ez idáig a külföldi tiltakozások figyelmen kívül hagyása mellett döntött. Egy évtized alatt Ceausescunak sikerült Romániát Európa legelszigeteltebb országává átalakítani, amihez csak Albánia elszigeteltsége fogható. Eközben azonban kínos helyzetet teremtett legtöbb varsói szerződésbeli szövetségese számára, és elidegenítette magától korábbi nyugati barátait. Rádiónk munkatársa elemezte a román rendszer nemzetközi. elszigetelődését. +++
1989. április 5., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|