|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
A pécsi joghallgatók lapja
|
(Gordon Tamás) München, 1989. február 2.(SZER, Kommentár nélkül) - Ismertetjük a pécsi joghallgatók lapjának a Lucidum Intervallumnak 1988/5 számát, valamint a decemberben megjelent "Kollégistát" azaz a Münnich Ferenc kollégium kiadványát. Kezdjük a Lucidum címlapjával. Utcaképet ábrázol. A járókelők között egy földön ülő koldus. A sétáló kilétét a szemük magasságában lévő felirat rejti. A szöveg így hangzik: "Az országgyűlés tudomásul vette a kormány jelentését." És mielőtt rátérnénk az írásokra, érdemes az utolsó oldal sajtótérképét szemügyre venni. Közel harminc sajtótermék besorolását tartalmazza. A skála hat kategóriát sorol fel: sztálinista, balos, centrista, reformer, radikális-reformer, szabadgondolkodó. A sztálinistába a következők tartoznak: Munkásőr, Magyar Rendőr, Néphadsereg, Igaz szó, Előre. A sztálinista, és a balos között helyezkedik el a Népszava, és a megyei napilapok. Balos lapot nem említ a felsorolás. Viszont a balos és a centrista közé helyezi a Népszabadságot, Nők lapját és a Pártéletet. Centrista: a Magyar Hírlap, Magyarország, Magyar Ifjúság, Universitas. Reformernek tünteti fel a Magyar Nemzetet, az Ötletet, a Valóságot, a Célokat, az Új Tükröt, a Kritikát. A reformer és a radikális reformer között van a Glosszátor, a Mozgó Világ, a História, a Reform, a Moszkovszkije Novosztyi, az Élet és Irodalom, és a Lucidum Intervallum. Radikális reformer a Heti Világgazdaság, a Közgazdász, és az Egyetemi Lapok. Radikális reformer és szabadgondolkodó között van a Kapu, és szabadgondolkodónak sorolja be a Beszélőt, a Hírmondót, a Hiányt, és a Demokratát. A pécsi joghallgatók lapja interjút közöl Mécs Imrével, a Szabad Demokraták Szövetsége Tanácsának tagjával, Politika, vidékiség, egyetemi reform címmel. Az interjú még akkor készült, amikor még Mécs Imre a Szabad Kezdeményezések Hálózatának volt egyik szervezője - az SZDSZ megalakulása előtt. Mécs Imre 55 éves, öt gyermek apja, villamosmérnök. 1953-ban kezdett politizálni. 1956-ban ötödéves egyetemistaként egyetemek és munkáscsoportok közötti szervezet vezetője volt. Ezért 1957 júliusában letartóztatják, 1958-ban halálra ítélik. Az ítéletet 1959 márciusában életfogytig tartó szabadságvesztésre változtatják. 1963-ban amnesztiával szabadul. 1975-ben befejezheti az egyetemet. Ekkor már aktívan bekapcsolódik az ellenzéki politizálásba. A Hálózat alapító tagja. Az első kérdés: Kérem, ismertesse beszélgetésünk elején a magyarországi ellenzék történetét. - Hadd kezdjem azzal, hogy mi nem szeretjük az ellenzék szót. Ugyanis az ellenzék bizonyos fokig a hatalom negálja, ellenképe, és ilyen szempontból függ a hatalomtól. Mi függetlenül vizsgáljuk az eseményeket, és független döntéseket hozunk, amely adott esetben azt jelentheti, hogy egyet is érthetünk a hatalom döntéseivel, de igen sok esetben nem értünk egyet. Ezért inkább függetlenül gondolkodóknak, szabad állampolgároknak nevezném magunkat. Az úgynevezett ellenzéki politizálás - bármily meglepő - marxista körökből indul ki, a Lukács-tanítványok köréből. A marxista szuperértelmiségnek az ellenzék kialakulásában egyfajta gyutacsszerepe volt. Ebből a magból, és az ötvenhatosokból alakult ki aztán a demokratikus ellenzéknek nevezett politizáló közösség. Az ellenzék történetében nagy vízválasztó volt a Charta-77-tel szolidaritást vállaló nyilatkozat aláírása. Akik ezt aláírták számíthattak rá, hogy állásukból kirúgják őket, publikálási tilalom alá kerülnek. Tulajdonképpen ez volt a magyar ellenzék igazi zászlóbontása. 1980-tól megjelent az első rendszeres szamizdat: a Beszélő. Ezt más illegális kiadványok követték. 1980-81-re tehető a Bibó Emlékkönyv megjelenése, amelyet Donáth Ferenc barátom vezetésével több régi 56-os, és radikális ellenzéki szerkesztett. Ez is botránykő lett, és az abban szereplő írókat, szociológusokat letiltották a publikálástól. Az ismert lengyelországi események válaszút elé állították a vezetést, hogy engedheti-e ezt a minimális liberalizálódást is. A konfrontációk nem is maradtak el, azonban ekkor a szabadon gondolkodók tábora már átlépte azt a kritikus pontot, hogy ne lehessen megfélemlíteni őket. Ugyanis az ellenzékiek egy része a sorozatos állásvesztések miatt marginalizálódott, és ennek következtében^egzisztenciálisan függetlenné vált az állami feudális rendszertől. Ők példaadókká váltak. Ők alkották az ellenzék - úgynevezett - kemény magját. Utánuk volt egy második réteg, amely állásban volt, de nagyon sok mindent megengedett magának, és hajszálon függött - tehát mindig behívták utolsó figyelmeztetésre, áthelyezték, kihagyták a jutalmazásból előléptetésekből. Utána - a harmadik burka ennek - azok, akik teljes mértékben egyetértettek a kemény maggal, azonban vigyáztak magukra, és megóvták magukat. Van ezen kívül egy negyedik réteg: a szimpatizánsok rétege, akikhez eljutott egy-egy Beszélő vagy más szamizdat. Meglepődtek, hogy milyen szabadon lehet gondolkodni, beszélni - és ez őket is felszabadította valamilyen formában. Ma annak a tanúi vagyunk, hogy ez az egyre növekvő negyedik réteg is beintegrálódik az ellenzékbe, és elmosódnak a rétegek közötti határvonalak. - Sokat hallani az ellenzéket megosztó népies-urbánus ellentétről. A magyar társadalmi életnek régi rákfenéje ez a kettészakadás, aminek kialakulását Trianontól, de még inkább a 30-as évektől számíthatjuk. A népi írók megjelenésekor megvolt ennek a megfelelő alapja: nagy falustruktúra, kimeríthetetlennek látszó emberi és kulturális tartalékok. A falvak erkölcs- és szokásrendszerükkel autonómok voltak. Az utóbbi 40 év alatt azonban sikerült a falut szétverni, ezért én nem tartom megalapozottnak ezt a szétválást. Egy jó évtizede azon munkálkodunk, hogy ezt a régi rossz hagyományt megszüntessük. Erre kitűnő lehetőség volt 1985-ben a monori találkozó, ahol összejött a kétfajta értelmiség krémje, párbeszédet folytattak, és kiderült hogy sokkal kevesebb az ellentét közöttük, mint amennyit egymás ismerése nélkül gondoltak. - Azonban Lakitelken mintha újra elváltak volna az útjaik? - Igen, sajnos. A 87-es évben úgy nézett ki, hogy a kétfajta értelmiségi mozgalmat egyesíteni lehet, azonban ez nem sikerült. A Magyar Demokrata Fórumban önálló arculatot öltöttek a népiek. Mondtam már, hogy nem egészen tiszta az elkülönítés, hiszen jelentős részük városi, és nagyon sok az átfedés a demokratikus ellenzékkel és más mozgalmakkal. Csoóri Sándorral és épp arról beszélgettünk, hogy minden spontán mozgalom most ugyanazt akarja: a demokratikus Magyarország létrehozását. - Az ellenzéket gyakorta éri az a vád, hogy külföldről pénzelik. Tehát egy átírt szókapcsolattal - mögötte áll a guruló dollár? - Semmiféle pénzbeli intézményes külföldi támogatásunk nincs. Szamizdatjaink önfinanszírozók, minden kiadásunkat saját, és tagjaink zsebéből finanszírozzuk, ami néha komoly gondokat okoz. Ellenben igen sokrétű személyes kapcsolatunk van külföldi polgárjogi csoportokkal: az Amnesty Internationallal, az East-West Network-kel, különböző Zöld-szervezetekkel, az emigráció elfogadható részével, nyugati egyetemekkel. A kelet-európai országokban lévő ellenzéki csoportokkal is megvan a kapcsolatunk. Például a Szolidaritással, a Charta-77-tel, a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságával, a Románia Liberával. Ezért is sikerült a forradalom 30. évfordulóján a közös fellépésünk. - Az interjú végén a Lucidum arra kérte Mécs Imrét: foglalja össze politikai célkitűzéseiket. - Nagy figyelmet fordítunk a kisebbségi kérdésre. Valljuk, hogy szükség van a zsidó probléma össz nemzeti kibeszélésére. Ezt szőnyeg alá söpörték különböző politikai okokból, és ennek következtében ott parázslik még mindig a probléma a köztudatban. Fontos probléma még a cigánykérdés, a szociális kérdés. Magyarország nemzetközi helyzetét meg kell változtatni. Nyitni kell Nyugatra és Keletre egyaránt. A világrendszerek közötti közvetítő szerepre predesztinál minket az a tény, hogy a magyarság harmada a határainkon kívül él. Például az USA-ban másfélmillióra tehető a számuk. Az 1956-ban megfogalmazott követelések változatlanul fennállnak, csak a mai korra való tekintettel ki kell egészítenünk őket. A Hálózat célja - ahogy felhívásában is megfogalmazta - olyan független szabad demokratikus Magyarország, amely önrendelkezési joga alapján nyílt, és rendezett jószomszédi viszonyt alakít ki a Szovjetunióval és a többi szomszédos országgal, amely a teljes magyar nemzet érdekeit védi, és amely elfogadja az őt megillető helyet Európa egyenrangú népeinek családjában. Távlati célunk a többpártrendszerű parlamenti demokrácia, a törvényhozó, a végrehajtó, és a bírói hatalom garantált elkülönítése és függetlenítése, a szabadságjogok - jelesül a gondolat- és sajtószabadság, valamint az emberi jogok alkotmányos és tényleges garantálása. Az alulról jövő szerveződések és az állampolgári kezdeményezések támogatása, az önigazgatás, és a közvetlen demokrácia lehetőségeinek, és nem utolsó sorban a szociális biztonságnak a megteremtése. Gazdasági téren az egyenjogú tulajdonformák versenyét biztosító, szabályozott piac megteremtését tartjuk fontosnak, szorgalmazzuk az emberek alkotókészségének és munkakedvének növelését, és a hatékony társadalmi termelés feltételeinek kidolgozását. Azzal szeretném befejezni, amivel felhívásunk zárul: "meggyőződésünk, hogy van mód a mindenkori politikai lehetőségeket higgadtan mérlegelve, békés akaratnyilvánítással közeledni történelmi célok felé. Kommentár nélkül című műsorunkban ismertettük a Lucidum Intervallum interjúját Mécs Imrével. Hangsúlyozzuk, hogy az interjú akkor készült, amikor a Szabad Demokraták Szövetsége még nem alakult meg. Ennek a tanácsának tagja Mécs Imre. Kommentár nélkül című műsorunkat a Budapesti Műszaki Egyetem Münnich Ferenc kollégiuma lapjának ismertetésével folytatjuk. A Kollégista közli annak a közvélemény-kutatásnak az eredményét, amelyet múlt év október végén-november elején végeztek a különböző évfolyamokban, véletlenszerűen kiválasztott, százas mintában. Más egyetemekről további 80 hallgatót kérdeztek meg. íme a felmérés néhány érdekesebb eredménye. Teljes egyetértés van a tekintetben, hogy a gazdasági reformok továbbviteléhez feltétlenül szükséges az is, hogy végre sor kerüljön a politikai intézménynek reformjára. Ez egyben azt is jelzi, hogy a A neosztálinista politikai intézményrendszer a lényegét tekintve érintetlen még ma is. Egyre növekvő többség vélekedik úgy, hogy a Szovjetunióval és a szocialista országokkal való politikai, gazdasági együttműködés nem felel meg alapvető érdekeinknek, és hosszú távon sem kedvező számunkra. Az amúgy is meglévő politikai ellenérzéseket csak növeli az, hogy a szocialista országok csaknem mindegyike egyre mélyülő politikai-gazdasági válságban van. Egyre nyilvánvalóbb, hogy magának a szisztémának az agóniájáról van szó. Ugyanakkor a szocialista országok többségének vezetése erről alig akar tudomást venni. A reformok többnyire szónoki fordulatokban, és puszta ígérgetésekben látszat-intézkedésekben merülnek ki, miközben a hatalmat birtokló apparátus makacsul őrzi pozícióit, és privilégiumait. Az élet fintora, hogy ez jelenleg legkevésbé a gorbacsovi Szovjetunióra igaz -, bár igaz az is, hogy az ottani átalakulás útjába roppant akadályok tornyosulnak, s annak végkifejlete még messze nem bizonyos. Ha még hozzátesszük ehhez, hogy a nemrégiben Lenin-díjjal kitüntetett Ceausescu családi diktatúrája románokat, magyarokat, szászokat megnyomorító rendszere is a szocialista tábor részének tekintheti magát -, akkor még érthetőbb a közvélemény vélekedése az egészről. A Kollégista így folytatja: Teljes az egyetértés abban, hogy politikai életünk berendezkedése alkalmatlan arra, hogy az állampolgári akarat érvényre jutását biztosítsa. így vélekedik az összes megkérdezett kollégista 94 százaléka, a Münnich-kollégisták 92 százaléka. Erősödött az a vélemény, hogy Magyarország számára megfelelő lenne a polgári demokráciák politikai intézményrendszere - a Münnich-kollégisták 59 százaléka, és az összes megkérdezett 67 százaléka vallja ezt. Gyakorlatilag teljes egység alakult ki a tekintetben, hogy elvetendő az a vélekedés és gyakorlat, miszerint Magyarországon a szocializmust csak egypártrendszerben, a kommunista párt vezetésével lehet felépíteni. A párt tekintélye változatlanul mélyponton van a hallgatók megítélése szerint. A Münnich- kollégistáknak továbbra is csak 4 százaléka vélekedik úgy, hogy az MSZMP politikáját a magyar nép nagy tömegei támogatják, a további három kollégiumi kontrollcsoportban pedig egyetlen hallgató sem akadt, aki ezt az állítást magáévá tette volna. Ezzel Összecseng, hogy a Münnich-kollégisták 72 százaléka, az összes megkérdezett 76 százaléka úgy vélekedik, hogy ha Magyarországon többpártrendszer lenne, akkor a választásokon nem az MSZMP szerezné meg a többséget. Összevetve ezt a többpártrendszer bevezetésének egyre erősödő igényével, megállapítható hogy a hatalom legitimációs válsága egyre mélyül - abban fordulatot a májusi országos pártértekezlet sem hozott. Az utóbbi időben létrejött autonóm alternatív állampolgári szerveződések - mint például a Magyar Demokrata Fórum, FIDESZ, TDDSZ, stb. - szimpátiát váltanak ki a hallgatók többségéből, sőt közülük számosan aktívan is részt vesznek ezek szervezésében, munkájában. A szóban forgó szerveződések létrejöttét örvendetesnek, törekvéseiket általában rokonszenvesnek tartja a megkérdezett kollégisták 78 százaléka. Ezzel ellentétes véleménye, illetve ellenérzése van 9 százaléknak. Az 1956-os események megítélése a mai rendszer genezise és legitimációja szempontjából érthetően igen kényes kérdés: szintén a társadalmi viták középpontjában áll. A megkérdezett kollégisták 59 százaléka vélekedett úgy, hogy a hivatalos ellenforradalmi megítéléssel szemben az 1956-os eseményeket forradalomnak, nemzeti felkelésnek kell tekinteni. Ezzel ellentétes a véleménye 19 százaléknak, 22 százalék pedig bizonytalan a kérdés megítélésében. Még nagyobb többség 71 százalék áll ki amellett, hogy nem volt jogos és megérdemelt annak idején Nagy Imre hajdani miniszterelnök kivégzése -, szükségképpen rehabilitálására lenne szükség. Ezzel ellentétes véleménye van 7 százaléknak, 22 százalék nem tud egyértelműen állást foglalni. A kollégisták 85 százaléka szükségtelennek tartja a Munkásőrség további fenntartását, és mindössze hat százaléka vélekedik ezzel ellentétesen. +++
1989. február 2., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|