![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/1990_icon.gif) |
![](../img/spacer.gif)
Göncz Árpád látogatása Tiszabőn (1. rész)
|
![](../img/spacer.gif)
1990. szeptember 3., hétfő - Egy Jász-Nagykun-Szolnok megyei
kistelepülésen, Tiszabőn töltötte hétfői munkanapját Göncz Árpád
köztársasági elnök. Érkezésének hírére többszáz helybéli gyűlt össze
a községi tanácsháza előtti téren, miután a faluban igen ritka
eseménynek számított az elmúlt évtizedekben még egy-egy megyei
vezető látogatása is.
A községi tanácsházán a köztársasági elnök őszinte, kendőzetlen tájékoztatót kért a falu életéről, mert - mint hangsúlyozta - tanulni és emberközeli tapasztalatokra szert tenni jött Tiszabőre. Nyíltságban, szókimondásban nem is volt hiány Négyesi Zoltán tanácselnök beszámolójában, s a tájékoztató arra is választ adott: korábban miért kerülték el ezt a Tiszamenti falucskát a politikai vezetők. Mint a falu történetéből kiderült, ma a régió fehér foltjaként emlegetett, elmaradott Tiszabő múltja számtalan büszkeségre okot adó elemet hordoz. Az árvízmentes szigetre épült település hamar fontos révátkelő hellyé vált, az 1800-as évek második felében pedig sörgyár, gyufagyár, ecetgyár is működött itt, és virágzó kereskedelmi hálázata volt a falunak. A két világháború pusztításai ugyan megviselték a falut, de még sikerült a talpraállása. Mindez azonban csak rövid ideig tartott, mert az elkövetkező évtizedek hibás politikai döntései az 1980-as évek közepére a virágzó faluközösséget szétzilálták és a községet elszegényítették. Nagyon sok kárt okozott a faluvezetés iskolázatlansága, szűklátókörű túlbuzgósága, emellett a pártharcok, a beszolgáltatások, a kuláküldözés és az erőszakos tsz-szervezés szinte elüldözte Tiszabőről a dolgozni, boldogulni akarókat. A végső döfést az adta meg, amikor a falut szerepkör nélküli községgé nyilvánították, s ez a titulus azonnal együtt járt az infrastruktúra tudatos visszafejlesztésével. Jelenleg a 2000-es lélekszámú lakosság több mint felét cigányok alkotják, a nem cigány lakosság pedig erősen elöregedett. A lakosság 80 százaléka él a létminimum alatt. (folyt.köv.)
1990. szeptember 3., hétfő 17:44
|
![](../img/spacer.gif)
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|
|