|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Kissinger, Brzezinski Gorbacsovról 1. rész
|
Heltai András, az MTI tudósítója jelenti:
Washington, 1990. június 5. kedd (MTI-tud.) - Egy jövendő
európai biztonsági rendszerben a semleges Lengyelország,
Csehszlovákia, Magyarország és Ausztria mellett csökkentett
fegyverzetű övezeteket kell kialakítani Németországban csakúgy, mint
az európai Oroszországban, így lehetetlenné válik a meglepetésszerű
támadás, javasolta Henry Kissinger. A volt amerikai külügyminiszter
hétfő esti tv-nyilatkozatában egyébként azt mondotta, hogy -
Gorbacsovval ellentétben - úgy véli, van győztese a hidegháborúnak.
Ez az Egyesült Államok, amely elérte a 40-es évek végén - az 50-es
évek elején kitűzött céljait: a kelet-európai országok
felszabadultak, s a Szovjetunióban is demokratikus átalakulás
kezdődött.
A bécsi haderőcsökkentési tárgyalások elavultak, hiszen a Kelet és a Nyugat közötti választóvonal immár nem az Elbánál van, hanem a szovjet-lengyel határon, mondotta Kissinger. Nézete szerint a Nyugatnak most gyakorlati javaslatokat kell tennie új európai biztonsági struktúrákra, nem engedve át a kezdeményezést a Szovjetuniónak. A szovjet elgondolás az össz-európai tanácsról (a NATO párhuzamos eltűnésével) irreális, hiszen a nyugati szövetség helyébe olyan rendszer lépne, amelyben minden európai ország csak magára számíthat - miközben a Szovjetunió a legnagyobb szárazföldi katonai hatalom marad a földrészen. Kissinger egyébként egyetértett Bush elnök álláspontjával a litván kérdésben: Amerikának nem érdeke, hogy szítsa a Szovjetunió felbomlását, még kevésbé, hogy amiatt szembekerüljön a Szovjetunióval, mondotta.
A PBS tv. vitaműsorában egyébként Jean Francois-Poncet volt francia külügyminiszter kijelentette: mérsékelten sikeresnek tartja a csúcstalálkozót. A német kérdés nyitva maradt, s nem lehet tudni, taktikázik-e a Szovjetunió, vagy pedig ellenállásával nagyobb gondokat fog-e okozni. Francois-Poncet egyetértett George Bush elnök magatartásával a csúcson: nem lett volna helyes a meggyengült helyzetű szovjet vezetőt minden engedmény nélkül mintegy megalázni a csúcstalálkozón. (folyt.)
1990. június 5., kedd 07:06
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|