|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Hogyan ünnepeltek a magyarok?
|
-----------------------------
München, 1990. március 15. (SZER, Magyar híradó, Kasza László) - Furcsa ünnepnap: most amikor hosszú évtizedek után először lehetett volna teljesen félelem nélkül ünnepelni március 15-ikét, mindenki úgy viselkedett, ahogy nem kellett volna. Mintha csak azt a tételt akarták volna bizonyítani, hogy nem tudunk élni a szabadsággal.
Már az előkészületek is rosszat sejtettek. A sajtócenzúra évtizedei után nem az a jelszó manapság Magyarországon, hogy nincs cenzúra - hanem az, hogy mindenki cenzúrázni akar. Ebből született az a tragikomikus megoldás, hogy a sajtószabadság napján március 15-ikén szájkosarat kapott a tévé: nem közvetíthette az ünnepségeket.
Azután - mert mindent olyan emelkedetten, méltóságteljesen akartunk intézni - kimondták, hogy nem szabad pártpropagandát folytatni. Tíz nappal a választások előtt, olyan ünnepségeken amelyeket politikai pártok szerveznek - ez egyrészt irreális kívánság, másrészt felesleges. Az eredmény természetesen az lett, hogy minden kizárólag politikai, pontosabban pártpolitikai szempontok szerint történt. Ennek jegyében nem tudtak megegyezni abban sem, hogy együtt ünnepeljenek, abban sem, hogy külön.
Így aztán a Petőfi szobortól az egyik párt erre, a másik arra akarta csábítani híveit. Hogyan történt volna mindez egy demokratikus országban? Úgy, hogy mindenekelőtt nem törekedtek volna látszategységre: ki ki ünnepelt volna külön. A hírközlő szervek tájékoztattak volna erről is, arról is - kizárólag szakmai szempontok alapján. A szónokok annyi pártpropagandát csináltak volna, amennyit a hallgatóságuk elbír. Ha a határt túllépik: saját maguknak ártanak. Az, hogy ma nálunk mindez nem így történt, nem ok a kétségbeesésre, de arra igen, hogy okuljunk a történtekből. +++
1990. március 15., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|