|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Országgyűlés - elfogadott törvényjavaslatok ismertetése (2.rész)
|
Az 1945-1963 között személyes szabadságukban jogtalanul korlátozott személyek kárpótlásáról szóló országgyűlési határozat kimondja: az Országgyűlés az alkotmány 55. paragrafusában foglaltak alapján - amely szerint a Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabadságra és a személyi biztonságra; illetőleg az, aki törvénytelen letartóztatás vagy fogva tartás áldozata volt, kártérítésre jogosult - kinyilvánítja azt a szándékát, hogy mindazok, akik a második világháborúval összefüggésben vagy azt követően a sztálinista diktatórikus hatalomban üldözést szenvedtek, kárpótlásban részesüljenek.
A kárpótlásnak az a célja, hogy az ember élete, személyes szabadsága ellen irányuló jogtalanságok miatt keletkezett sérelmeket a lehetőség szerint - a társadalom igazságérzetének megfelelően - orvosolja.
Az Országgyűlés sajnálatát fejezi ki, hogy megbízatásának lejárta miatt már nem tudja a kárpótlásra irányuló munkát befejezni, ajánlja azonban a megválasztandó új Országgyűlésnek, hogy a jogállamiság eszméjétől vezérelve, szolgáltasson elégtételt a törvénysértően elítélteknek, a volt internáltaknak - ide értve a recski kényszermunka-táborban fogva tartottakat is -, a kitelepítetteknek, a hadifoglyoknak és azoknak a főleg német anyanyelvű vagy családi nevű polgári személyeknek, akiket munkavégzés céljából a Szovjetunióba elhurcoltak, vagy akiket szovjet bíróság elítélt.
Az Országgyűlés egyetért azzal, hogy a Minisztertanács a kárpótlásra vonatkozó törvényelőkészítő munka folytatására és irányítására kormánybiztost, illetve miniszteri biztost nevez ki, aki ebbe bevonja a személyes szabadságukban jogtalanul korlátozott személyek érdekvédelmét ellátó szervezetek (Történelmi Igazságtétel Bizottsága, Recski Szövetség, Politikai Foglyok Országos Szövetsége stb.) képviselőit.
Az 1938-1945 közötti időszakban a faji vagy nemzetiségi hovatartozás, vagy a nácizmus elleni magatartásuk miatt deportált, vagy egyéb hátrányt szenvedett személyek sérelmeinek orvoslásáról szóló országgyűlési határozat leszögezi: az Országgyűlés elhatározott szándéka a jogállamiság megteremtése, a nemzeti megbékélés előmozdítása. E célok elérése egy olyan folyamat része, melyben történelmi múltunk valamennyi elemével szembe kell nézni. Így nem kerülhetők meg azok az események, amelyek a második világháború alatt, illetve azt megelőzően honfitársaink közül számos áldozatot követeltek, vagy őket súlyos szenvedéseknek vetették alá. (folyt. köv.)
1990. március 14., szerda 13:24
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|