|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Mi minősül államtitoknak?
|
-------------------------
München, 1990. március 5. (SZER, Magyar híradó) - A törvények - legalábbis a pártállam diktálta törvények - megingásával sok eddigi norma, beidegződés érvényét, esetenként értelmét vesztette. Valószínűleg így jár majd az államtitokról szóló rendelkezés is, de addig még van egy-két tennivaló. Ez kiderül Szőcs Géza most következő beszámolójából is:
- Ilcsik Sándor belügyminiszter-helyettesnek ma kora délután az a hálátlan szerep jutott, hogy az újságírók székházában tartott sajtóértekezletén megvédje az államtitokról és szolgálati titokról szóló törvényt -, mely mára már nyilvánvalóan elavult, amelett, hogy kezdettől eleve alkalmatlan volt a nemzetbiztonsági titokvédelem jogállami keretek közötti garantálására.
Ha ehhez hozzávesszük a belügyesek és újságírók professzionális ellenérdekeltségét - azt, hogy egyikük szakmailag a titkosságnak, másikuk a nyilvánosságnak elkötelezett személy -, úgy érthetővé válnak azok az eltérő titokfilozófiai fejtegetések is, amelyekkel a jelenlevő újságírók, belügyesek és jogászok próbálták megragadni a kérdés lényegét.
A kétórás sajtóértekezlet végeredményeképp a következők szűrhetők le, mint tiszta információ:
Egy: egyelőre lehetetlen meghúzni azt a határt, amelynél a titok végződik és a sajtószabadság kezdődik.
Kettő: a belügyet komoly aggodalommal tölti el, hogy gondosan összegyűjtött titkainak hordója oly áteresztővé válhat, mint a rosta.
Három: Végvári József őrnagy leleplezései - belügyi megítélés szerint - inkább csak szolgálati titkokat sértettek meg. Viszont Bajcsi István főhadnagy vallomásai alighanem államtitkokat is -, amellett mások személyi jogait is. (folyt.)
1990. március 5., hétfő
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|