![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/1989_icon.gif) |
![](../img/spacer.gif)
A hazai válság
|
![](../img/spacer.gif)
München, 1989. december 17. (SZER, Világhiradó) - Kemény István most következő kommentárjában a hazai politikai és gazdasági válság elemzéséhez nyújt adalékot: - Kényszerhelyzet elé állította Németh Miklós az ellenzéki pártokat a múlt hét végi nemzeti csúcson, és kényszerhelyzet elé állítja a parlamenti képviselőket is a jövő héten. Ha a parlament nem fogadja el a költségvetést, akkor nincs megállapodás a nemzetközi pénzügyi alappal. Egy másik költségvetést a márciusban választandó új parlament fogadhatna el, vagyis a nemzetközi pénzügyi szervekkel csak hónapok múlva lehetne megállapodni és - mint Németh Miklós mondotta - az ország addig nem bírná ki. Mindenki előtt világos, hogy a jelenlegi majdnem csőd helyzetért a kormány felelős. Felelős természetesen az elmúlt 40 év valamennyi kormánya is - de a közvetlen felelősség Németh-kormányát terheli, ha máskor nem, 1989 első negyedéve után kellett volna lépni. Mint Matolcsi György írta a HVG-ben: módosítani kellett volna a lakosság devizakiáramlását, csökkenteni kellett volna a 10-15 legnagyobb rubelexportú vállalat szovjet exportját és a költségvetési deficit legnagyobb tételeit, és nem októberben kellett volna megengedni a lakosságnak, hogy bevallja titkos valutáját. A felelősség megállapítása azonban nem változtat a kényszerhelyzeten. A két legfájóbb és legvitatottabb pont a lakbéremelés, és a lakáskölcsönök kamatának emelése, illetve a kamatokra kivetett hiteladó. E két súlyos intézkedéstől a deficit 9 milliárdos csökkenését várja a kormány. 9 milliárd valóban nagy összeg, és ha nem lakásvonalon, akkor valamilyen más sanyargatással kellene ezt a pénzt beszedni. Csupán azt nem értem, hogy ilyen körülmények között mit keres az 1990 évi költségvetésben a világkiállításra fordítandó 4 milliárd, illetőleg távolabbi tervekben az erre a célra 1995-ig elköltendő 20 milliárd. Nyilvánvaló, hogy 20 milliárdból nem lehet világkiállítást rendezni és a hiányzó 200, 250 milliárd előteremtésére józan ésszel nem lehet számítani.+++
1989. december 17., vasárnap
|
![](../img/spacer.gif)
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|
|