|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Nyílt levél Németh Miklós miniszterelnöknek (1. rész)
(OS)
|
1990. január 21., vasárnap - Az Élelmiszergépipari Vállalat Szakszervezeti Bizalmi Testülete értékelve a január 8-i és az azt követő áremelések óta kialakult helyzetet, valamint a kollektívára gyakorolt hatását, az alábbi nyílt levélben kívánja közölni Önnel véleményét.
Az Élelmiszergépipari Vállalat szervezett dolgozó kollektívája támogatásáról biztosítja Önt abban a törekvésben, hogy a sokunk által bírált, szétzilált gazdaságot egy piaci alapokon nyugvó gazdasági formává alakítsa át.
Megvalósítását elősegítendő intézkedéssorozat olyan fájdalmas elemei is, mint az említett áremeléseket (melyek közül egyeseket indokolatlanul túlzottnak ítélünk), ha nem is kitörő örömmel, de a jövőbe vetett bizalom reményében tudomásul vesszük. (Mi mást tehetünk?)
Ugyanakkor számunkra felfoghatatlan rejtély, hogy milyen logika alapján kerültek kiválasztásra azok az árucikkek, melyek árát egyre inkább szükségesnek látják az értékéhez közelíteni? Mi az oka annak, hogy ebből a sorból, mint már oly sokszor, megint kimaradt a munkaerő, amely most már ,,hála Önöknek,, , mindannyiunk számára nyilvánvalóan árunak minősül, és mint ilyen, a munkavállaló részéről egyedüli felkínálható sajátosság, aminek értékesítése során szert tehet arra a jövedelemre, ami a további munkaképessége megőrzéséhez feltétlenül szükséges.
Amennyiben elfogadjuk, hogy a termékek körét a költségvetési támogatások megszüntetése határozta meg, úgy tájékoztatni szeretnénk Önt, hogy ez a támogatás kétirányú volt, hiszen ha figyelembe vesszük, hogy a munkaerő, mint áru, az értékének a töredékét kapta ez idáig, akkor a különbözetet tekinthetjük támogatásnak, amit mint munkavállalók nyújtottunk havonta az államnak. Tekintettel arra a költségtöbbletre, amely az áremelések miatt jelentkezik, sajnálattal közöljük, hogy a továbbiakban nem áll módunkban ezt a támogatást biztosítani. Következésképpen vállalatunk dolgozó kollektívája nem tiltakozását fejezi ki az intézkedésekkel kapcsolatban, hanem jogos követelését juttatja el Önhöz, melyeket az alábbiakban foglalunk össze:
1. Követeljük, hogy a bérből és fizetésből élő munkavállalók részére, tekintet nélkül arra, hogy a népgazdaság mely ágában vagy területén dolgoznak, egységesen az áremelésekkel szinkronban minimum 20 százalékos bérfejlesztést hajtsanak végre, melynek fedezetét a vállalkozási nyereségadó szükségszerű csökkentésével látjuk biztosítottnak. (folyt.köv.)
1990. január 21., vasárnap 17:04
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|