|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Aczél Endre tájékoztatója (2. rész)
|
Az elnök ekkor ígérte meg, hogy meghagyja funkcióiban, s Pálfy G. Istvánnak keresnek valami más helyet a televízióban. A magánbeszélgetésen közölte azt is a főszerkesztővel - s e mondat pontos idézését kérte az újságíróktól Aczél Endre -, hogy a háttérben az államminiszter áll. ,,Pozsgay Imre azt az óhaját fejezte ki előttem (értsd: Nemeskürthy István), hogy téged (Aczél Endre) váltsalak le és nevezzem ki a Hiradó főszerkesztőjének Pálfyt, aki Pozsgay teljes bizalmát élvezi,,. Szombaton az elnök még azon a véleményen volt, hogy az óhajnak nem fog helyet és teret adni. Álláspontja hétfőre megváltozott, az elnök úgy tűnik engedett a nyomásnak. Nem lehet véletlen, hogy csupán egyetlen gyengécske érvet talált: kitartott volna Aczél Endre mellett, ha nem jelenik meg a vele készített interjú a Mai Nap vasárnapi számában, amelyben az elnökséget bírálta.
Mindez a Hiradó hétfőre összehívott főszerkesztőségi értekezletén kapott nyilvánosságot, ezt megelőzően azonban az elnökség Aczél Endrének tudomására hozta döntését. A testület előtt a főszerkesztő kérte az elnököt, hogy ismertesse Pozsgay Imre sugalmazását. Miután erre nem volt hajlandó, helyette a főszerkesztő tette meg, ezt azonban Nemeskürthy István tagadta, mondván: ,,Én ilyet neked nem mondtam. Egyébként se feszítsük a húrt tovább,,. A ,,halálos ítéletét,, ezután ismertették a szerkesztőségi értekezleten. Az elnökség állítólag egyhangúlag döntött, bár arról is hallani, hogy szavazás nem volt. Igaz ugyan, hogy a kihirdetéskor az elnökség tagjai közül senki sem tiltakozott - tette hozzá Aczél Endre.
A tájékoztatón jelenlévő újságírók több kérdést tettek fel a volt főszerkesztőnek. Válaszából egyebek között megtudhatták, hogy rendelkezési állományban maradt, eddig semmiféle papírt nem kapott. Amennyiben megkapja felmondó levelét, élni fog munkavállalói jogával: bizonyítási eljárást kér, érveket alkalmatlanságára. Nem tudja ugyanis, mi az, ami politikailag, szakmailag és erkölcsileg nála alkalmasabbá teszi az új főszerkesztőt e posztra. A visszatérés gondolatával egyelőre nem foglalkozik, nyilvánosságot és elégtételt óhajt. Arra a kérdésre válaszolva, hogy a Hiradó kollektívája esetleg gondolt-e munkabeszüntetésre, elmondta: nem sztrájkpárti, a közönséget a belső torzsalkodások nem érdeklik. Ez lelkiismereti kérdés, amelyet nem kívánt befolyásolni. A tájékoztatón jelen lévő vezető beosztású kollégái fel- és lemondásuk indokául azt hozták fel, hogy azzal, ami és ahogyan történt, nem tudtak azonosulni. (folyt.köv.)
1990. január 12., péntek 15:54
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|