|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Az inflációtól ments meg uram minket
|
Közkézen forogtak, majd a hivatalos híradásokba is bekerültek a különféle listák a várható drasztikus áremelésekről. A hús és a tej, illetve az ezekből készülő termékek döbbenetes drágulását immár tényként kell tudomásul vennünk. Méghozzá úgy, hogy fogalmunk sincs róla, vajon a bérek emelése követi-e majd az árakét? Ami pedig az ügyben a legnehezebben megemészthető: egyáltalán nem biztos, hogy jó, ha követi. Mielőtt az olvasó meglincselés céljából keresné a szerzőt, kérem hallgattassék - azaz olvastassék - végig.
al. Az árak felszabadítása
A januári inflációs hullámnak története van. Szeptemberben a TOT és a MÉM képviselői kérték-követelték a kormány vezetőitől az élelmiszerárak teljes felszabadítását. Arra hivatkozva kérték ezt, hogy az élelmiszerárak nem piaci árak, hanem szociálpolitikai szempontokat érvényesítenek, s így a termelőknek nem nyújtanak fedezetet sem a kellő jövedelmezőségre, sem pedig tevékenységük - az élelmiszertermelés - fejlesztésére. A kormány vezetői igent mondtak, hiszen a gazdaságpolitikát és a szociálpolitikát - amit a múlt rendszer vétkesen összemosott - valóban külön kell választani. A megélhetésről nem mesterségesen alacsonyan tartott élelmiszerárakkal, hanem a piaci árak mellett önálló és erős szociálpolitikával kell gondoskodni.
Igent mondott az Országos Árhivatal is - de csak elvben értett egyet. Elnöke hangoztatta: az árakat valóban fel kell szabadítani, ám nem minden előkészület nélkül, nem vaktában. Ahhoz ugyanis, hogy a termelők sok évtizedes sérelmeiket mintegy visszamenőlegesen is orvosolva, most ne diktálhassanak irreálisan magas árakat, a fékentartás bizonyos eszközeire van szükség. Ilyen eszköz lehet mindenekelőtt jelentős árukészletek állami tartalékolása, ami - szükség esetén - módot nyújt a piaci beavatkozásra. Pontosabban arra, hogy ha a termelők irreális árakat diktálnak, akkor az állam olyan mennyiségű árut dobhasson piacra, amennyi enyhe túlkínálatot teremt, vagyis piaci korlátot állít a féktelen áremelés elé.
Azt is szükségesnek látta az árhivatal elnöke, hogy másként szabályozzák a termelők exportérdekeltségét. A jelenlegi erős érdekeltség ugyanis szintén akadályozhatja annak az enyhe túlkínálatnak a fenntartását, ami az infláció fékezéséhez nélkülözhetetlen. (folyt.)
1990. január 4., csütörtök 15:43
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|