![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/1989_icon.gif) |
![](../img/spacer.gif)
- Lesz-e magyar autógyártás? - 1. folyt.
|
![](../img/spacer.gif)
Magyarország az egyetlen közöttük, ahol erre nem került sor. És világos, hogy ebben az esetben nem lehet a felelősséget Moszkvára, vagy más KGST-partnerekre hárítani. Nem a KGST-szakosítás ludas abban, hogy nincs magyar személyautóipar, mert olyan szakosítás van, hogy csak egy, vagy csak néhány tagország gyárthat valamit a többiek nem, de nem létezik olyan szakkosítás, amely minden tagországnak megengedi a gyártást, csak egynek nem. A felelősség tehát hazai eredetű. Amikor 1968-ban - ne feledjük, 21 esztendeje - a világ egyik autóipari éllovasa, a japán Nissan be akart törtni az európai piacra, konkrét ajánlatot tett, hogy Budapest közelében összeszerelő üzemet létesít. Nagyon kedvező volt az ajánlat időzítése. Akkoriban Nyugat-Európában erős konjunktúrát élvezett az autópiac. Magyarországon akkor indult be az új gazdasági mechanizmus. Az illetékesek mégis elvetették a japán ajánlatot. Ugyanarra hivatkoztak, amit azelőtt is, azután is mindig hangoztattak, valahányszor indokokat kellett felhozni a hazai autógyártás megvalósítása ellen. Tehát azt mondták: nem lenne megfelelő felvevőpiac magyar kocsik számára, és így a hazai gyártás nem lenne gazdaságos. Célszerűbb - hangzott a jól ismert érvelés - ha elmélyítjük az ipari kooperációt a Szovjetunióval és más KGST-partnerekkel. Ennek keretében vállaljuk alkatrészek gyártását, és ennek fejében annyi KGST-kocsit importálunk, amennyi kielégíti a hazai keresletet. Persze mindenki tudja, hogy ily módon a kínálat reménytelenül lemarad a kereslet mögött. Évtizedek óta több százezer sorbanálló kénytelen hosszú évekig várakozni a megrendelt kocsira, miután a vételár tetemes részét már ki kellett fizetnie. Ez a tetemes rész valamikor a vételár egyötöde volt, később felemelték a felére. Idén január elsejétől ezt a hányadot a vételár 40 százalékára mérsékelték, de mivel ezzel egyidőben a kocsik vételára 25 százalékkal megdrágult, az előre befizetendő összeg egy fillérrel sem csökkent. (folyt.)
1989. november 1., szerda
|
![](../img/spacer.gif)
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|
|