|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Ülést tartott az Országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága (1. rész)
|
1989. október 26., csütörtök - Egyidőben avagy külün-külön tartsák-e meg a népszavazást és a köztársaságielnök-választást? Milyen kérdésekben döntsön a nép? Jogállamban - ha az még csak formálódik is - a döntések meghozatalakor a jogi szempontok vagy a politikai megfontolások érvényesüljenek-e elsődlegesen? Egyebek között ezekre a kérdésekre épült az Országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottságának csütörtöki ülésén a népszavazás-kezdeményezésről és az azzal összefüggő törvénymódosítási javaslatról, illetve országgyűlési határozatról lezajlott élénk vita.
Jóllehet, a bizottság feladata elsősorban az volt, hogy az Állami Számvevőszékről szóló törvénytervezethez benyújtott módosító javaslatok mérlegelésében segítse az előterjesztő terv- és költségvetési bizottságot, illetve állást foglaljon a földtörvény módosításáról, a képviselők érdeklődését nem elsősorban ezek a témák csigázták fel. Az Állami Számvevőszék felállításáról, működéséről folytatott rövid véleménycsere alapján a bizottság úgy foglalt állást, hogy a törvényjavaslatot csak általános vitára tartja alkalmasnak, s csak annak lefolytatását javasolja az Országgyűlésnek. Mielőtt a bizottság határozott volna arról, hogy milyen tárgyalási módot ajánl az Országgyűlésnek, Soltész István, a Parlament főtitkára tisztázta a kétfordulós, illetve a két olvasatban történő tárgyalási mechanizmus közötti különbséget. Tapasztalatai szerint ugyanis sok képviselő még nem ismeri az új Házszabályt, s így sokszor értetlenül fogadja az ezzel össszefüggő szavazási procedúrát. Mint mondotta: a kétfordulós tárgyalás során a Parlament két, időben elkülönülő ülésszakon tárgyalja a törvényjavaslatot. Első ízben annak koncepcióját, másodszor pedig magát a konkrét törvénytervezetet, ahogyan ez történt az alkotmány módosításakor. A két olvasat viszont azt jelenti, hogy a képviselők magát a törvénytervezetet ugyanazon az ülésszakon általános és részletes vitában tárgyalják meg. Az általános vita után arról döntenek: alkalmasnak tartják-e a törvényjavaslatot a részletes vitára is. Ez a módszer magában foglalja azt a lehetőséget is, hogy a részletes vitát - ha arra a törvényjavaslatot alkalmatlannak ítélik - elnapolhatják. A bizottság határozott abban is, hogy csak olyan módosító javaslatokat, indítványokat támogat, amelyek a már elfogadott módosított alkotmányt nem érintik. (folyt.köv.)
1989. október 26., csütörtök 17:35
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|