|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
- Magyar belpolitikai helyzet - 6. folyt.
|
- Formailag egyébként tükrözi a megállapodás, hogy az egyik fél is engedett egy kicsit, a másik fél is talán nem is olyan kicsit. A lényeget tekintve viszont ki mit nyert és ki mit veszített ezzel? - Kezdjük talán az ellenzék oldaláról. A nyereség az, hogy az uralkodó párt elismerte a korábbi ellenséget tárgyaló partnernek, leült vele egy asztalhoz, és valamilyen módon beleszólhatott az ügyek alakulásába. Igaz egy kicsit önmagát is korlátozta azzal, amikor lemondott az első lépésben a nyilvánosságról. Pontosabban itt is kötött egy kompromisszumot. Ezt talán nem kellett volna, hiszen ez felerősítette azokat a véleményeket, hogy itt a hatalmon való osztozkodásról van szó. Másrészt az ellenzék egy olyan szituációba került, ahol maga is tanulhathatja a politikai kultúrát. Ez talán a nyereséghez áll közelebb. - Politika iskolája volt az ellenzék számára, hogy profilírozzon bizonyos személyiségeket, fontos politikai alkudozásban részt vegyen. - És egyeztesse az álláspontját. - Maga az Ellenzéki Kerekasztal, mint intézmény létrejötte, ez volt az első lépés, hogy az ellenzék egy fontos ügyben egységre lépett. Mert korábban végeredményben csak szétaprózott, atomizált ellenzéki csoportokról beszélhettünk. Kérdés az is, hogy a pótválasztásokon tanusított ellenzéki siker, az ott tanusított egység egyáltalán létrejött volna, létre jöhetett volna-e, ha nincs Ellenzéki Kerekasztal már korábban is. Talán ezt is figyelembe kell venni, ennek a jelentőségét. Eléggé nyilvánvaló, hogy a hatalmi pártnak kezdettől fogva egy fontos hatalmi előnye volt ezen a tárgyaláson, hiszen mindenki tudta, hogy a jelenlegi, nem szabadon választott Országgyűlés nagy többségét az MSZMP végeredményben a kezében tartja, ellenőrzi. (folyt.)
1989. szeptember 21., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|