|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
MDF nyilatkozat
|
München, 1989. Szeptember 9. (BBC, Panoráma) - Horn Gyula magyar külügyminiszter azt mondotta, át kell értékelni Magyarország kapcsolatait a szocialista országokkal, ugyanakkor létfontosságú, hogy Magyarország teljesítse szövetségesi kötelezettségeit. A külügyminiszter nyilatkozatával kapcsolatban telefonon felhívtam Szabad György professzort, a Magyar Demokrata Fórum vezetőségi tagját, és megkérdeztem tőle: nem kezd-e ez a kettő egyre inkább ellentmondásba kerülni? Sok ponton az érdekek kibékíthetetlen ellentétben állanak a partnerek érdekeivel. - És én azt hiszem, hogy egy hosszú folyamat részének kell tekinteni mindazt, ami külpolitikai vonatkozásban is manapság Magyarország helyzetét és lépéseit illeti. Egyfelől tudomásul kell venni, hogy kialakult egy olyan helyzet, amibe Magyarországot a sztálinista külpolitika illesztette. Magyarán mondva arról van szó, hogy Magyarország részese egy olyan szövetségi rendszernek, amelybe nem önszántából lépett. Nyilvánvalóan a törekvés az, legalábbis a demokratikus erők részéről, és ez nyilvánvalóan hatással bír a magyar külpolitika mozgására is, hogy részese legyen egy olyan európai nemzetközi témának, amiben a szövetségi rendszerek az önkéntesség és az érdekfelismerés alapján illeszkednek. Az egyik rendszerből a másikba az átmenet békés úton nyilvánvalóan csak fokozatosan történhet. Úgy gondoljuk, hogy a szerencsés az lenne, ha ez a fokozatosság kellő következetességgel párosulna. Az ellenzéki mozgalmak nincsenek annyira a nemzetközi történések részleteinek ismeretében, hogy pontosan megítélni tudnák az egyes lépéseket. Törekvésük azonban az, hogy amennyire tőlük telik, elősegítsék az újjárendeződést. Ha maguk is felismerik a következetlenséget, akkor igyekeznek felhívni a figyelmet ezekre, de avatatlanúl a részleteket illetően aligha avatkozhatnak bele ezekbe a folyamatokba. Remélik azonban, hogy összességükben a nemzetközi lépések a mondott irányba haladnak, tehát abba az irányba, hogy az újjárendeződés a jószomszédság, a szövetségi rendszerek továbbfejlesztésének az önkéntesség szempontjait is figyelemmel kísérő megoldásai irányába mozognak. (folyt.)
1989. szeptember 9., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|