|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Átadták Nagy Imre személyes hagyatékát - interjú Nagy Erzsébettel (4.rész)
|
- Akkor erre a személyes hagyatékra is vonatkozott az az előbb említett családi döntés, hogy semmit nem kérnek a kormányzattól, nem veszik fel a kapcsolatokat a kormányintézményekkel? - Nevetséges lett volna ezeket a dokumentumokat követelni, amikor sokkal súlyosabb kérdésben sem született megnyugtató döntés. Mindig is örök emberi jognak, és nem privilégiumnak tartottam a kivégzettek eltemetését. Ha még ezt sem tette meg a kormányzat, akkor hogyan várhattam volna el azt, hogy apám gondolatait, szellemét visszaadják. - Akkor végül is hogyan jött létre ez a mai találkozó a legfőbb ügyész helyettesével; három évtized után egyszercsak megkeresték önt? - Talán a Magyar Nemzetben május elején megjelent interjú segített ebben; ott említést tettem ezekről a dokumentumokról is. Ezután nem sokkal Nyíri Sándor főügyész-helyettes segítségével lehetőség nyílott arra, hogy végre egyáltalán megláthassam ezeket a számomra oly becses iratokat. - Akkor tehát tulajdonképpen az ügyészség kereste meg a családot, ugye? - Igen, mondhatom, hogy igen. - Miután megismerkedtek ezekkel a memoárokkal, iratokkal, észrevettek-e valamilyen hiányt; van-e valami, ami nem került elő? - Igen, számos konkrét dolog hiányzik, amiről tudomásom van. Ilyen például az a nagyon ártatlan, politikai vonatkozásoktól teljességgel mentes levél, amelyet édesapám internálása alatt születésnapomra írt nekem. Anyukámtól hallottam, hogy apám papírra vetette ezt a pársoros levelet. Nagyon hiányzik nekem ez a személyes emlék. Nem tudom miért hiányzik ez a hagyatékból, de még mindig reménykedem benne, hogy egyszercsak előkerül valahonnan. Ugyancsak nagyon hiányolom azt a kis tréfás költeményt, amelyet férjem, Jánosi Ferenc - a volt sárospataki diák és tanár - szerzett, hogy Szilveszter estéjén felvidítsa az internáltak nyomott hangulatú kis csoportját. A diáktréfák hangulatát idéző költemény erős öniróniával próbált meg úrrá lenni csoportunk levert hangulatán. Akkor nagy sikere volt ennek a rigmusnak. Később még hallottam, hogy a kihallgató tisztek között is körbejárt; sajnos most nincs a hagyaték darabjai között. Ezeknél a számomra oly kedves emlékeknél politikai súlyánál fogva jóval fontosabb lenne, ha előkerülne az a jegyzet, amelyet - egybehangzó állítások szerint - szinte az utolsó pillanatokig írt édesapám a siralomházban. Feltételezem: a családnak is hagyott hátra végső üzenetet. (folyt.köv.)
1989. május 31., szerda 19:23
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|