 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
 |
Átadták Nagy Imre személyes hagyatékát - interjú Nagy Erzsébettel (2.rész)
|
- Miért kellett több mint 30 évet várni erre a jogi aktusra;
miként született meg a döntés arról, hogy a családnak most
visszaszármaztatják ezeket a személyes jellegű dokumentumokat?
- Hogy miért kellett eddig várni, annak megválaszolására - úgy
gondolom - nem én vagyok az illetékes. Nagy Imre elítéltetésével és
kivégzésével kapcsolatban családunk magatartását magának apámnak a
magatartása határozta meg az elmúlt évtizedek során. Az, ahogyan a
zárt ajtók mögött lefolytatott ,,per,, során is mindvégig keményen
tartotta magát. Én ezt az állítólagos eljárást egyébként
vérbíráskodásnak nevezem; hál,istennek, ma már a magyar közvélemény
számára is nyilvánvaló miféle koncepciózus politikai tribunál elé
állították Nagy Imrét.
Nos, amikor a kivégzés után hat héttel - eléggé kegyetlen
körülmények között - közölték velünk, hogy mi is történt, akkor
anyámmal együtt ugyanarra a gondolatra jutottunk: attól a
kormányzattól, pontosabban attól a párttól, amelynek apám egyik
alapítója volt, és amelyik ilyen kegyetlenül, ilyen bosszúállóan
járt el vele - s amelytől egyébként apám sem kért kegyelmet -, attól
mi sem kérünk könyörületet. Évtizedekig semmiféle kérelemmel sem
fordultunk a hivatalos szervekhez, s miután édesanyám 11 évvel
ezelőtt meghalt, én sem változtattam családunk álláspontján. Egészen
mostanáig semmiféle kormányzati szervhez sem intéztem kérvényt.
Először tavaly nyáron érzékeltük, hogy Magyarországon megindult
egyfajta politikai újragondolása 1956-nak. Grósz miniszterelnök úr
Egyesült Államok-beli útja során nyilatkozatot adott, amelyben
kegyeleti okokra hivatkozott, s ennek kapcsán három nevet említett:
Nagy Imréét, Gimes Miklósét és Maléter Pálét. Erről mi - ugyanúgy
mint bármely más magyar állampolgár - a sajtóból értesültünk. Ezután
hónapok múltak el, és semmi sem történt, mígnem december végén - a
többi hozzátartozóhoz hasonlóan - meghívást kaptunk az Igazságügyi
Minisztériumba. Mi, férjemmel együtt úgy határoztunk, hogy eleget
teszünk az invitálásnak. Azzal a szándékkal mentünk be, hogy nem
zárkózunk el egy ilyen jellegű ,,tájékozódó,, beszélgetés elől a
minisztérium illetékeseivel.
A találkozó - amelyre nem találok jobb kifejezést, mint
tájékozódó beszélgetés - meg is történt. A minisztérium illetékesei
elmondták, mire gondolnak ők, s mi is elmondtuk, hogyan látjuk mi a
dolgokat. Nagy Imre és mártírtársai temetéséről akkor semmiféle
megállapodást sem kötöttünk. (folyt.köv.)
1989. május 31., szerda 19:19
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|