|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
MSZMP KB üléséről
|
Az MSZMP KB üléséről Amerika Hangja -------------------- Washington, 1989. május 31. (Thassy Jenő) Világhíradó
A magyar kommunista párt több mint 30 esztendős keserű ellentét után kinyilvánította, hogy Nagy Imre kivégzése illegális volt - jelenti Budapestről a Washington Post tudósítója, Karacs Imre, aki a következőket írja: - A szóvivő, Major László közölte a tudósítókkal, hogy noha az idevonatkozó dokumentumok beható tanulmányozást igényelnek, az máris megállapítható, hogy Nagy Imre pere politikai kirakatper volt, kivégzése jogi szempontból törvénytelen. A hivatalos állásfoglalás merőben való megváltoztatása a párt 118 tagú Központi Bizottságának ülésén történt. Ugyanezen alkalommal a bizottság két tagja - aki jelentős szerepet játszott a felkelés szovjet vezette elnyomásában - benyújtotta lemondását. Az egyik Rajnai Sándor, Magyarország távozó Moszkvai nagykövete, aki - mint rendőrségi közeg - Nagy Imre állítólagos bűnei ügyében nyomozott, különös tekintettel a kísérletre, hogy kivezesse Magyarországot a Varsói Szerződésből. Rajnai szoros kapcsolatban állt Jurij Andropovval, a későbbi szovjet vezetővel, Andropov budapesti nagykövetsége idején. A másik távozó tag Korom Mihály, valamikor Kádár János közeli munkatársa volt, amikor Kádár váltotta fel Nagy Imrét a párt élén. Magyarországon élesen megoszlottak a vélemények az 1956-os eseményekkel kapcsolatban. Szemben azokkal, akik elfojtott demokratikus forradalomnak tekintették, az ellentétes frakció szerint antiszocialista ellenforradalom volt. Ezért a magyar állami TV szenzációt keltett, amikor vasárnap hangfelvételt játszott vissza, amely Nagy Imre titkos tárgyalásán készült: - Nem vagyok bűnös, bűnbaknak tekintem magam - mondta Nagy Imre. (folyt.)
1989. május 31., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Nagy Imre rehabilitálása - 1. folyt.
|
Amióta Kádárt elmozdították, a pártra nagy nyomás nehezedett hangos refomszárnya, valamint a lakosság részéről, hogy mérje ismét fel a felkelést és Nagy Imre cselekedeteit. Egyre többen jutottak a következtetésre, hogy a kivégzett miniszterelnök a kommunista reformátorok előfutára volt, sőt mi több: vértanú. Nagy Imre földi maradványait exhumálták jeltelen sírjából, június 16-ikán, kivégzése 31. évfordulóján ünnepélyesen temetik el. Ez nagy tömeget vonz, az azonban még ismeretlen, hogy a párt vezetői részt vesznek-e rajta. Ellentétben a mai nyilatkozattal, a párt krónikáiban Nagy Imre továbbra is áruló és imperialista ügynökként szerepel és teljes rehabilitálására csakis akkor kerülhet sor, amikor a kijelölt pártbizottság befejezte tanulmányát. Ugyanakkor a nyilatkozat a jelen pártvezető, Grósz Károly személyes veresége. Grósz ugyanis hevesen ellenezte, hogy a párt megváltoztassa a hivatalos véleményt Nagy Imrével kapcsolatban. Félórás tévébeszédben azt magyarázta, hogy az újabb dokumentumok meggyőzték őt a tárgyalás törvénytelenségéről, de továbbra is ragaszkodott Nagy Imre politikai rehabilitációját ellenző pozíciójához. Nagy Imre - mondta Grósz - alapító tagja volt a a Magyar Szocialista Pártnak(sic ), a felette való bíráskodás párttagságát illetően a pártra tartozik, nem pedig a bíróságra. A ma rendelkezésre álló felvilágosítás nyomán továbbra is azt állíthatom, nincs alapja annak, hogy a korábbi döntést meg kelljen változtatni. De ha Grósz nem hajlandó arra, hogy engedjen és rehabilitálja Nagy Imrét, a párt növekvő reformszárnya olyasvalakit kereshet, aki erre igenis hajlandó. (folyt.)
1989. május 31., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Nagy Imre rehabilitálása - 2. folyt.
|
A reformisták nyomásának engedve a Központi Bizottság őszre tűzte ki a pártkongresszus egybehívását. Ez lehet az első alkalom, amikor a 750 ezer főnyi tagság egésze szavaz afelett, hogy ki legyen a párt vezetője. Széles körök meggyőződése szerint egy ilyen szavazáson Grósz veszítene, egy nálánál liberálisabb beállítású jelölt lenne győztese - fejezi be budapesti jelentését a Washington Post tudósítója. +++
1989. május 31., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|