|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Magyar helyzetelemzés
|
---------------------
Washington, 1990. július 28. (Amerika Hangja, Esti híradó) - Itt New York, a mikrofonnál Thassy Jenő, a vonal túlsó végén dr. Tőkés Rudolf politológus, az ismert magyar szakértő a Connecticut Egyeteméről.
- Magyarországról nagyon keveset hallunk újabban az amerikai sajtóban, és egy angol közmondás azt mondja: ha nincs hír, az jó hír. Áll ez ebben az esetben?
- Hát igen is, meg nem is - mert valóban Magyarországon sok minden hírértékű dolog történik, de nem annyira érdekesek ezek relatíve, mint a nagy német átalakulási folyamatok, a lengyelországi Szolidaritás-veszekedés, a csehszlovák folyamatok, vagy a valóban drámai átalakulás Romániában. Hát ehhez képest hál Isten a magyar helyzet - mondjuk - eléggé békés és konszolidáltnak tűnik - hírérték szempontjából - innen.
Noha a demokrácia építésének az aprómunkája - szerintem - legalábbis annyira hírtékű, mint az egyéb ilyen történések máshol Kelet-Európában.
- Viszont kevés a riporter, és azok szaladnak oda, ahol tűz van. Hála Isten Magyarországon nincs tűz.
- Hát én úgy vélem, hogy - amint mondjuk - magyar barátaim véleményednek mondjuk - ellentmondóan én úgy látom, hogy dolgok általában jobban mennek, mint ahogy azt otthon vélik - de hát ez egy külső vélemény, és lehet, hogy ebben kisebbségben maradok.
- Rudi Vasárnap valószínűleg Magyarország beszéltet ismét magáról: népszavazás lesz. Magyarázd meg nekem, hogy miért van szükség erre a népszavazásra? (folyt.)
1990. július 28., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Magyar helyzetelemzés - 1. folyt.
|
- Azt hiszem, én azt sokkal jobban el tudnám magyarázni, hogy erre miért nincsen szükség: mert az országnak egy ilyen szavazásra a nyár közepén úgy van szüksége, mint a hátára egy púp. De a politikai kontextusba téve a dolgot én úgy gondolom, hogy a népszavazás az egy olyan utóreakció a parlamenten kívül marad baloldali pártok és bizonyos még ilyen bosszút forraló erők által, hogy - ha úgy tetszik: visszalőjenek - egyrészt az SZDSZ-nek, másrészt egy már kialakult magyar kormányzati rendszernek.
Ez egy nagyon sajnálatos dolog, mert a népszavazás egy idő után elcsépül, pedig annak bizonyos szempontból bizonyos időben voltak értékei - például 2 évvel ezelőtt a Bős-Nagymarossal kapcsolatban, vagy egyebekben.
De úgy vélem, hogy e népszavazást rendszeresíteni - az az országot politikailag destabilizálja. Attól félek, hogy ilyen eredménye is lehet ennek a népszavazásnak. Noha az eredménytől különösen nem aggódom, mert én azt hiszem, hogy az uborkaszezon közepén tényleg a strandszavazatok fognak bejönni, tehát kevesebb mint 50 százalék szavaz: az egész az ügy fuccsba fog kerülni.
- Mi a véleményed a kormánynak az eddigi működéséről?
- A kormány működését ha úgy tetszik jobban látni innen külpolitikai szempontból - és a kormány külpolitikai sikerei azok egyértelműek.
A miniszterelnök valóban elismertté vált, mint egy komoly és európai kaliberű államféri, aki egyenjogúan tárgyal nyugat-európai partnereivel, és Magyarország részére elismerést és támogatást nyer.
Ugyanezt lehet mondani a külügyminiszter tevékenységéről. Szóval ezek jobban láthatóak innen. (folyt.)
1990. július 28., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Magyar helyzetelemzés - 2. folyt.
|
Ugyanakkor a belpolitika szempontjából én attól félek, hogy a parlamentben működő politikai folyamatok valahogy anarchikus helyzetbe kerültek, hiszen az alapvető törvényhozási programnak egy része megvalósult, más része nem.
Ugyanakkor a kevés rendelkezésre álló időnek túl sok része trivialitásokba fullad, és olyan - gyakran eléggé fel nem készült - képviselők szócséplése, pártviták, személyeskedések és a többi folyik, amelyek nyilvánvalóan nem méltóak egy demokratikus törvényhozáshoz.
Ugyanakkor - és ezt megnyugtatólag mondanám magyar barátaimnak - nehogy azt higgyék, hogy a törvényhozások hétköznapjai másképpen festenek Németországban, Angliában, Amerikában, vagy akárhol máshol a nyugati világban. A különbség az, hogy az emberek sokkal jobban tűrik és viselik - egyáltalán nem is figyelnek ezekre a dolgokra, mert megvan a hitük a megfelelő politikai rendszerek legitimitásában. Ez a hit sajnos még nincs megalapozva Magyarországon.
- Mi lenne a módja annak, hogy kiképezzék a törvényhozókat arra, hogy tudják a dolgukat egy kicsit profibb módon végezni?
- Ez egy lassú folyamat, mert nyilvánvalóan úgy gondolom, hogy legfőképpen jogászoktól lehet elvárni azt, hogy a törvényhozás feladatait, a technikai részeit megfelelően értsék, és szakértelemmel kezeljék. A parlamenti tagoknak a többsége nem jogász - ami egy nagyon jó dolog különben -, ők amatőrök, ami tökéletesen eklatáns egy működő demokráciában. Ezeknek az embereknek időre van szükségük és a választóknak meg a sajtóban viszont sokkal nagyobb türelmet és megértést kellene mutatni, mint ahogy eddig tették.
- Sajtóról beszélsz. Adj bizonyítványt a sajtónak. (folyt.)
1990. július 28., szombat
|
Vissza »
|
|
- Magyar helyzetelemzés - 3. folyt.
|
- Én a magyar sajtót nagy szorgalommal olvasom, mert ez az én alapom - de én attól félek, hogy túl sok az ellendrukkerkedés, az ilyen támadások, személyeskedés, csipkedés.
Én nem azt mondom, hogy a sajtónak az legyen a feladata, hogy hurrát mondjon mindig, amikor a kormány megszólal. De ugyanakkor van egy olyan régi, talán nem is szükségszerűen lejáratott mondat, hogy "építő kritika". Tehát úgy kritizálni, hogy segíteni: besegíteni egy kicsikét. És eddig sajnos túl sok volt a romboló jellegű kritika.
Nem mintha - egész őszintén - sok-sok politikus nem adott volna ziccereket fel a sajtónak ilyen jellegű kritika részére. De nagyobb megértés, nagyobb türelem és ha úgy tetszik: több jóakarat kellene, - mondjuk - főleg a sajtó részéről. Hiszen az emberek komoly százaléka valóban a sajtón keresztül nyeri információját a politikai folyamatokról.
- Áll ugyanez a rádióra, vagy a tévére - vagy azokat nem látod és hallod?
- Nehéz megítélni. Nagyon megnyugtatónak találom különben, - legalábbis én személyi garanciát látok abban, hogyha Gombár Csaba és Hankiss Elemér a rádiót és a televíziót átveszik - ilyen összpárti megegyezés alapján.
Én meg vagyok róla győződve, hogy ez a két kiváló, tehetséges és becsületes ember mindent meg fog tenni, hogy a magyar nép pártatlan, objektív híreket kapjon a megfelelő médiákon keresztül.
- A bevezetőben már mondtad, de szeretném újra hallani, mert zene volt a fülemnek: a helyzet kívülről nézve jobb, mint ahogy ezt belülről vélik... (folyt.)
1990. július 28., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Magyar helyzetelemzés - 4. folyt.
|
Ez valóban így van, mert én nem azt akarom mondani, hogy jaj de jól mennek a dolgok Magyarországon - mit tudom én, más országokhoz viszonyítva. Ezt könnyű mondani, mert ami Magyarországon történt, az egy nagyon keservesen kiharcolt, kialkudott, de forradalmi minőségű átalakulás volt az utábbi két évben, melynek a főhőse a magyar nép volt, és komoly szereplők voltak az új demokratikus erők. Ez mind igaz. Ezt külföldön értékelik és érzik is.
Ugyanakkor Magyarországnak az a bizonyos külön megbecsülés - külön érdemek elismerése - azok nem egészen futottak be - idáig. Ez alatt azt értem, hogy én arról meg vagyok győződve, hogy az összes kelet-európai országok közül Magyarországon létezik egy már működő demokrácia - de ugyanakkor megfelelő anyagi segítség és külföldi anyagi méltányolás - eddig ez még nem történt meg.
Ez a magyar külpolitikának egy kihívása, hogy az országot ha úgy tetszik: eladja -, és állandóan eladja - a világ többi részére, mind gazdasági - de egyre inkább azt hiszem: szükséges lenne kultúrdiplomáciai szempontokból is.
- Nem gondolod, hogy október - amikor Antall miniszterelnök ide látogat - egy kitűnő alkalom lesz erre?
- Valóban, ez egy nagyon fontos történelmi pillanat lesz. A kérdés részemről persze az, hogy a miniszterelnök úr mit hoz a tarisznyájában? Tehát ha ő tud olyan értelemben nyilatkozni, hogy Magyarországon már addigra megtörténtek a helyhatósági választások, demokratikus erők veszik át a városokat, falvakat, megyéket - és a többi. Az ország teljesen, a gyökértől a tetőig demokratizálódott -, akkor van - úgy vélem - a lélektani pillanat, hogy akkor most Amerika tegyen valamit az asztalra.
Sajnos ez nem történt meg az Egyesült Államok részéről. Gondolom, másfajta diplomácia lépések is lehetségesek - de amint Magyarország már jól be van ágyazva, és be van épülve egy kelet-nyugat-európai dialógusba. Egy ilyen dialógus még a legfelsőbb szinten nem kezdődött el és erre égető szükség van, hogy érdemi kapcsolatok jöjjenek létre ilyen vonalon. +++
1990. július 28., szombat
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|