|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
A Czinege-ügy
|
------------
München, 1990. január 16. (SZER, Magyar híradó) - Mindaz, kedves hallgatóink, amiről eddig beszéltünk: a hiányos sajtóetika, a lehallgatási botrány egy korszak hagyatéka nálunk, amelynek egyik jeles képviselője volt az a Czinege Lajos, akinek ügyét a honvédelmi tanács tárgyalta. Ennek eseményeit elemzi Hamburger Mihály:
- Feltehetően sok-sok ágazati és területi Bokor-féle könyre lenne szükség, hogy világosan láthassuk azokat az anyagi és erkölcsi károkat, melyeket a liberális pártállam Magyarországon okozott. Maróthy lemondása után most a Németh-kormány újabb két minisztériuma került a sajtótámadások pergőtűzébe: a Horváth István vezette belügyi és a Kárpáti Ferenc-féle honvédelmi tárca.
Az egyik esetben a jelenlegi miniszter, a másikban az elmúlt korszak egyik reprezentatív figurája, Czinege Lajos a támadások alanya. Egy közös vonása azonban mindkét ügynek van: a tárcák hivatalos képviselői szemében az igazi bűnös a leleplező, és nem a leleplezett. A közös talán még annyi, hogy mindkét jelenlegi miniszter az újsüttetű reformerek közül került ki.
Maradjunk azonban a Honvédelmi Minisztérium háza táján. A parlamenti vizsgálóbizottság már számos embert hallgatott meg: a könyvet író Bokor Imrét, Biszku Bélát és Korom Mihályt, Lázár Györgyöt és Borbándi Jánost.
Már eddig is sok mindenre derült fény, és mégis az, amit sokan a jéghegy csúcsának neveznek, egyre elképesztőbb. Kiderült: a felelős magyar miniszterelnök folyosói pletykákból értesült miniszterei viselt dolgairól, fogalma sem volt a honvédelem állásáról, de majdnem ugyanez mondható el a pártfelügyeletet ellátókról. Általános tehát a felelőtlenség felelőssége. (folyt.)
1990. január 16., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A Czinege-ügy - 1. folyt.
|
Azt, hogy milyen is volt az elmúlt rendszer, sokan elmondták, politikailag nem szükséges újra és újra minősíteni. Annyit azért hozzátennék: nem könnyű állást foglalni a felelősségrevonás kérdésében, legalábbis a politikai bűnök esetében. Bűnök ezek is, az kétségtelen, de lehet érvelni amellett is, hogy egy új rendszer a megújulást ne egy büntetőhadjárattal kezdje, különösen, ha egy annyival bonyolultabb képződményről van szó, mint amilyet a Kádár-rendszer képviselt Közép-Európában összehasonlítva Ceausescu Romániájával. Annyi azonban vitathatatlan: az újrakezdéshez szükséges, hogy ezek az emberek távozzanak a hatalomból.
A Czinege-ügynek van egy másik vonulata is. A korrupciók, az elkülönített vadászterületek, az úgynevezett reprezentáció, amelyet Korom Mihály elegáns nagyvonalúsággal csak hibának, de nem bűncselekménynek minősített. És ebben a vonatkozásban már nem érthetünk egyet a vizsgálatot kezdeményző Király Ferenc (sic ) országgyűlési képviselővel, aki azt mondja: nekem Czinegéről is az a véleményem, hogy ő is egy struktúra, egy hatalmi berendezkedés terméke.
Kétségtelen, egy eltorzult struktúra mindenféle torz alkalmazkodást hoz létre, senki sem viselkedhet normálisan. Kisebb-nagyobb mértékben mindenki morálisan is megszenvedi az ilyen helyzeteket, de azért a felelőtlenségnek ez a mértéktelen kiterjesztése túlzásnak tűnik. A korrupció, a hatalommal való visszaélés nemcsak a diktatúrákban fordul elő, és ott a parlamenti demokráciákban senki sem menti fel a vádlottat azzal, hogy ő csak egy rendszer terméke. (folyt.)
1990. január 16., kedd
|
Vissza »
|
|
- A Czinege-ügy - 2. folyt.
|
A volt testvéri országokban különböző módokon próbálnak szembenézni ezzel az örökséggel. Ami Magyarországon ezen a téren történik, nem sok jóval bíztat.
A Németh-kormány, bár szavakban elhatárolta magát ezektől a botrány kipattanásakor, valójában nem sokat tesz erkölcsi hitele megerősítésére. Nem kezdeményez ilyen vizsgálatokat, nem akadályozza meg, hogy a leleplezők legyenek a bűnbakok, védi a mundér, a miniszterei becsületét. Igaz persze, a mai miniszterek közül is nem egy vadászgatott a Czinege által építtetett luxus kivitelű kaszópusztai vadászmezőkön. +++
1990. január 16., kedd
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|