![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/1990_icon.gif) |
![](../img/spacer.gif)
Te éhes proletár
|
![](../img/spacer.gif)
----------------
München, 1990. január 13. (SZER, A munka világa) - Hajnal László Gábor: Te éhes proletár című sorozatának első része:
- Kívülről, távolról nézve könnyebben lehet elfogultság nélkül elemezni a párt-politikai küzdelmek színeit és fonákjait, hogy a különféle országos szervezetek mennyire tekintik fontosnak a magyarországi munkásság rokonszenvének, támogatásának el-és megnyerését.
Ez a kérdés fordítva is feltehető. Nevezetesen: az ipari dolgozók többsége, ha leadná a voksát, melyik párt zászlaja alá sorakoznának örömmel, bizakodván abban, hogy valóban képviselik majd érdekeiket, kívánságaikat végre meghallgatják és döntéseket nem a fejük felett hoznak.
Az vitathatalan tény, hogy a közvetlen termelésben résztvevő négymillió munkás szavazata hatalmas tömegbázis. És ennek 10 százaléka is a sokszorosa annak, amekkora a taglétszámmal bármelyik párt rendelkezik, de a kétkeziek java része még vár. Vajon miért ez a zárkózottság?
A kérgestenyerűek türelme igencsak acélossá edződött az utóbbi négy évtized alatt, hiszen a nevükben annyi mindent cselekedett az egyeduralmú hatalom, hogy azt a szélárnyékba húzódva figyelik, mi is történik a kiutat kereső hetekben, hónapokban. Annyi bizonyos, hogy a változások szenvedő alanyai megint ők. A kiskeresetűek, a máról holnapra tengődők, a szűk, nyirkos, komfortnélküli lakásban élők, az esztendők óta ingázó kétlakiak, a túlórázásokba rokkantak, szakképzetlenek és a helytelen iparszervezések áldozatai kerülnek nagyon nehéz helyzetbe. (folyt.)
1990. január 13., szombat
|
![](../img/spacer.gif)
Vissza »
|
![](../img/1990_icon.gif) |
![](../img/spacer.gif)
- Te éhes proletár - 1. folyt.
|
![](../img/spacer.gif)
A lezárt bányák, üzemek, a megkérdezésük nélkül eladott, kótyavetyélt gyárak létszámcsökkentéseinek következtében ezrével kerülnek, maradnak a legszegényebbek táborában. A már obsitosok azért, mert nyugdíjuk a létminimumhoz is kevés - másként fogalmazva: éheznek, fáznak, nélkülöznek. Az úgynevezett aktív korosztályhoz tartozók igen jelentős százaléka pedig továbbra is bérmunkás lesz. Tehát a mostanában annyit emlegetett privatizáció rabszolgáivá kényszerül, hiszen a reform égisze alatt is azé a hatalom, akié a vagyon.
Az új tulajdonosoknak - akár hazai, akár külföldi magántőke kezébe is kerülnek a ma még állami cégek - elvitathatlan joguk az átszervezés, az utilapuk osztogatása. A kormány idén 50-100 ezer munkahely megszüntetését, 41 tartósan veszteséges vállalat szanálását, vagy egyenes felszámolását helyezte kilátásba és mintegy félszázezres munkanélküliséget jósolt, de ezzel párhuzamosan átköltöztetési segélyekkel, végkielégítésekkel bővítik a foglalkoztatás-politika eszközrendszerét.
De nincs ok a derűlátásra. Mert hiába hiszünk, bízunk a magyar talentumban, a vállalkozó emberben, a gazdasági modellváltás akadályai, adók, a kezdéshez szükséges tőke hiánya, a hivatalos hercehurcák, a fiskális dikatúra csak keveseknek átugorhatóak.
Ha csupán fél évtizednyit tekintük előre, a jövő képe erősen riasztó. Hiszen mi vár a nagykorúság küszöbét átlépő 200-250 ezerre tehető fiatalra, a nőkre, a testi fogyatékosokra, az alúlképzettekre, s ne feledkezzünk el a hátrányos helyzetű cigányokról sem, akiknek újabban csak egyetlen lehetőségük van a megélhetésre: a közhasznú munka, ami nem más, mint kegyelemkenyér. (folyt.)
1990. január 13., szombat
|
![](../img/spacer.gif)
Vissza »
|
![](../img/1990_icon.gif) |
![](../img/spacer.gif)
- Te éhes proletár - 2. folyt.
|
![](../img/spacer.gif)
De ehhez csak tejet és kenyeret lehet hatósági áron venni. Minden más élelmiszer szabadáras. Ami egyfelől jó, mert megmarad, netán növekszik a termelési kedv, viszont csökken a vásárlás mértéke.
A Kossuth rádió vasárnapi, szilveszteri műsorában sugárzott riportban arról beszélt egy zöldségüzlet elárusítója, hogy a karácsony előtti forgalom siralmas volt.
Elszomorító - összegezhetnénk röviden a helyzetet -, ám ezzel a kormány intézkedéseit mentegetnénk, hogy a csőd megelőzése áldozatvállalásokat követel és bármelyik ujjunkat harapjuk, fáj. Nem lehet a véletlennek tulajdonítani, hogy a politikai és társadalmi átalakulás párhuzamos következménye a gazdasági helyzet gyors rosszabbodása, a milliókat fenyegető kisemmizettség.
Ugyanakkor némelyek - nem is kevesen - sietve tollasodnak. Komoly haszonnal vesznek részt lakáspanamákban, a még pozíciókban lévő MSZMP-MSZP keresztapáktól törvényesen kapják a butik, vendéglő, meg az alig ellenőrizhető tevékenységet folytató kft. nyitását, indítását engedélyező okiratokat. Külön ágazata van a súgásoknak, tippeknek és a nem brancsbeliek gyors elgáncsolásának.
Jelenleg a termelővagyon 92 százaléka, több, mint 200 milliárd forint értékű tőke van állami tulajdonban hazánkban - közölték a Heti Világgazdaságban, hozzátéve, hogy a magyarországi gazdaság jövője azon múlik, hogy miként sikerül ennek a vagyontömegnek nagyobbik részét államtalanítani. (folyt.)
1990. január 13., szombat
|
![](../img/spacer.gif)
Vissza »
|
![](../img/1990_icon.gif) |
![](../img/spacer.gif)
- Te éhes proletár - 3. folyt.
|
![](../img/spacer.gif)
A terjedelmes interjúban Martonyi János kormánybiztos megjegyezte a hogyanokat, mikénteket, ám a leginkább érintettekről, az idáig bérből és fizetésből tengődő munkásokról, a közvetlen termeléshez kapcsolódó adminisztratív tevékenységet végző alkalmazottakról szólva nem sok bíztatót mondott. +++
1990. január 13., szombat
|
![](../img/spacer.gif)
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|
|