|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
NDK - menekültek
|
Köln, 1989. augusztus 26. (DLF, Csak egy szóra) - Az NDK-ban 1992-től nem adnak ki személyi igazolványokat. Hogyhogy? Minek, ha addigra ott úgyis, mindenki mindenkit ismer. A budapesti nyugatnémet követség épületéből Nyugatra jutott, több mint száz NDK-polgár példája azt mutatja, hogy a helyváltoztatás nem csupán az útípapírok kérdése. Az az egyezség, amely nyugatnémet kívánságra a Nemzetközi Vöröskereszt égisze alatt, magyar és osztrák kormányképviselők között jött létre, az emberiesség példamutató gesztusa volt. Ha azt hallottuk és olvastuk, hogy az eset nem lehet precedens, hozzátehetjük: reméljük, nem lesz szükség további hasonló megállapodásokra, legalábbis Magyarországon nem. Kik kerestek menedéket az Izsó utcában és a Nógrádi utcában? Elsősorban olyan menekülni szándékozó NDK-beliek, akiket menekülési kísérletük közben legalább már egyszer feltartóztattak a magyar közegek, és akiknek útipapírjaiban bélyegzővel dokumentálták a határsértés szándékát. Akik a nagykövetség fedele alá menekültek, az NDK hatóságainak megtorlásától tarottak, és még nem mertek bízni a magyar közvélemény és a magyar kormány jóindulatában. Biztosak csak Bonn támogatásában lehettek. Reményeik teljesülését azonban csak Budapest emberséges döntése tette lehetővé. Kelet-Berlin csak csütörtök este, akkor azonban annál hangosabban, cáfolta azokat a híreszteléseket, hogy az NDK Magyarországot szeptember 1-jétől nyugati országként kezeli, legalábbis ami polgárainak utazásait illeti. Ezek a híresztelések az NDK-ból terjedtek el, mert azok számára, akik Kelet-Berlin politikáját ismerik, hihetőnek tüntek, minden bizonnyal jelentős mértékben járultak hozzá a menekültáradat felduzzadásához. (folyt.)
1989. augusztus 26., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- NDK menekültek - 1. folyt.
|
A Magyarországon nyaraló NDK-sok nagyon sokan hirtelen, az ilyen híresztelések hatása alatt határozták el magukat a menekülésre. Becslések szerint, mintegy 200 ezer NDK lakos nyaral Magyarországon, és közülük 10 ezren akarnak Nyugatra menekülni. A menekülők csoportos határátlépéséről igen látványos filmriportokat mutatott be a nyugatnémet televízió. A nézőknek szinte már azt kellett hinniük, hogy az Ausztriába való átjutás nem fáradságosabb és nem kockázatosabb, mint egy vadonban megtett kiadós séta. A magyar határőrök az utóbbi napokban is számos határsértőt tartóztattak fel és küldtek vissza, de fellépésüknek már nincs megfélemlítő hatása. A menekülni szándékozók már biztosak abban, hogy Magyarország nem adja ki őket Kelet-Berlinnek. Ha az első és második menekülési kísérlet nem sikerül, megpróbálják akár hatodszor is. Az NDK vezetői természetesen nem nézhetik ölbetett kézzel, ami a magyar-osztrák határon érdekeik és hírnevük ellen történik. Naponta 4-500, többnyire fiatal és tetterős ember távozását egy stabilabb állam sem tudná egykönnyen kinevelni. Kelet-Berlin jelenleg sem befelé, sem kifelé nem erős ahhoz, hogy polgárainak megtilthassa a Magyarországra utazást. Így alattomos eszközökhöz folyamodik. Távcsövekkel és kamerákkal obszerváltatja a Magyaroszágon tartózkodó polgárait, ha a nyugati határ felé tartanak, felhívja rá a magyar szervek figyelmét. A kelet-berlini állambiztonsági szolgálat emberei talán aktívan is résztvesznek a menekülési kísérletek szervezésében. Munkájuk akkor lenne igazán sikeres, ha a menekültek ellen tudnák hangolni a határőrséget, a magyar közvéleményt, a magyar kormányt. (folyt.)
1989. augusztus 26., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- NDK menekültek - 2. folyt.
|
Az NDK-sok ezrei azért mernek nekivágni a magyar-osztrák határnak, mert meg vannak győzödve arról, hogy a magyar határőrök se életüket, se jövőjüket nem veszélyeztetik. Egyetlen menekülőnek sem érdeke, hogy a magyarok jóindulatú, olykor elnéző magatartása megváltozzon. A menekülők száma aligha fog máról, holnapra csökkenni. Incidensek sajnos máris történtek. Ha megismétlődnének, gondoljunk arra, kinek áll érdekében, hogy Magyarorszuág határán emberre lőjjenek +++
1989. augusztus 26., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|