 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
 |
Beszélgetés a hallgatóval
|
München, 1989. augusztus 25. (SZER, A hallgatóé a szó) - Jó
napot kívánok, Szabad Európa Rádió?
- Igen.
- Jó napot kívánok, elnézést kérek, szeretnék én egy kérdést
feltenni. Névtelen levelekről idáig olyan csend volt. Na most én hét
éve élek Németországban. Én kaptam egy névtelen levelet otthonról.
- Mostanában?
- Igen, körülbelül két hete.
- Ez az első levél, ami névtelenül érkezett?
- Igen, jelenleg ez az első.
- És helyesen van megcímezve?
- Hát a címzés az helyes, csak itt én nem tudom, hogy ki írta.
- Értem, tehát feladó nincs rajta.
- Feladó nincsen rajta.
- És postabélyegző?
- Postabélyegző az bécsi bélyegző.
- Vagyis Bécsben lett feladva?
- Tehát Bécsben lett feladva, igen.
- Annál érdekesebb. Felolvasná, megtisztelné a hallgatókat,
azzal végre megismernénk egy ilyen névtelen levelet?
- Igen, felolvashatom, hogy ehhez mit szólnak tisztelt címnek -
itt az én nevem van.
- Tehát az ön pontos neve?
- Pontos nevem, igen. Megtaláltuk magukat, na ugye, hogy nem
lehet tőlünk elbújni, figyelmeztetjük magát, kedves X úr, hogyha még
egyszer, ne merjen hazajönni. Hozzáteszem, még én nem voltam otthon
a hét év alatt.
- És azt írják, hogy még egyszer ne merjen hazamenni?
- Igen, hogy még egyszer ne merjek hazajönni. Kicsit
tájékozatlanok, azt hiszem.
- Egy bizonyos részben igen, mert ezt meg nem ússza, ne
gondolja, hogy engedjük, hogy a tetű barátai győznek. (folyt.)
1989. augusztus 25., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Beszélgetés a hallgatóval - 1. folyt.
|
- Az ön tetű barátai?
- Az én tetű barátaimat, amíg messze van az az idő, hogy csak -
itt nem tudom elolvasni - nyomorogjon ott, abban a maga által
választott - megint nem tudom milyen ország - még azt is tudjuk,
milyen autója van, de ha még egyszer ide visszajön, akkor nagy baj
lesz. Ezt reméljük jól megjegyezte, (...) volt munkatársai, de nem a
maga barátai.
- De itt elég kemény jelző van használva. Tehát itt van egy
aláírás?
- Igen, igen, aláírás.
- Név helyett az van, hogy az ön volt munkatársai, de nem a maga
barátai.
- Igen, hát az igazság az, hogy a volt munkatársaimmal elég jó
kapcsolatban voltam otthon, a mai napig is tartjuk a kapcsolatot.
- Igen, és hadd kérdezem, volt önnek valami magas politikai,
vagy rendőri, vagy katonai beosztása?
- Semmi a világon.
- Tehát, hogy úgy mondjam, mint állampolgár hova sorolja magát a
Magyarországon élőkhöz hasonlítva?
- Hát a magyarokhoz.
- Tehát olyan átlaghoz tartozó állampolgár volt, aki kvázi nem
sok vizet zavar?
- Így van pontosan, tehát olyan alapon csak, hogy ugye a hangom,
a nézetem az megvolt, azt tudta mindenki, de ezenkívül aztán nekem
semmi más olyan, hogy valami beosztásom, vagy valami lett volna.
- Na most akkor halljunk valamit ezekből a nézetekből, hogy
megítélhesse a hallgató, ezek mennyire voltak ilyen indulat
fölkeltésére alkalmasak. (folyt.)
1989. augusztus 25., péntek
|
Vissza »
|
|
- Beszélgetés a hallgatóval - 2. folyt.
|
- Hát én gondolom, hogy mióta itt vagyok kint, az utóbbi években
mióta beindult otthon ez a reform, illetve hát az utóbbi évben,
illetve ebben az évben egész pontosan, illetve a tavalyi évben, de
én nagyon-nagyon örültem neki, mikor megindultak ezek az ellenzéki
dolgok, megtörték ennek a rétegnek a hatalmát, illetve hát próbálják
megtörni, meg még ez sajnos nem sikerült.
- De hát ennek mondjuk örül a fél ország legalább.
- Igen, igen, na jó, de ugye én különböző ilyen szervezetekbe
bekapcsolódtam, tehát én magam jelentkeztem, én próbáltam
bekapcsolódni, meg mit tudom én, és ennek alapján gondolom, ez nem
tetszik ott egyeseknek otthon, és hadd tegyem hozzá, itt
Németországban is és otthon is tudok az ismeretségi körömből ilyen
levelekről.
- Tehát mások is kapnak hasonló levelet?
- Mások is kapnak ilyen levelet. Én azért mondom épp ezt be,
mert ez nekem nagyon érdekes, hogy hát szóval ilyen névtelenül, meg
mit tudom én, ez egy bizonyos, hát nem tudom volt barátaim. Hátha a
volt főnökeim, akkor elhiszem ugye, hogy volt munkatársaim, de hát
nem, akikkel együtt dolgoztam.
- A levél kézzel van írva?
- Ez egy kézzel írott levél, igen, elég kószán.
- Ott van ön előtt?
- Igen, előttem.
- Nézze meg, hogy az ön neve ugyanazzal az írással van-e beírva,
mint a szöveg, vagy egy másikkal, mert én hallottam most már olyan
névtelen levelekről, hogy sokszorosítanak szöveget, és valaki az így
elkészített szövegbe beír egy-egy nevet.
- Nem, ez egy originált levél, tehát úgy van a nevem is írva
minden, szóval itten nincsen külön.
- Ugyanazzal az írással?
- Ugyanazzal az írással, igen. (folyt.)
1989. augusztus 25., péntek
|
Vissza »
|
|
- Beszélgetés a hallgatóval - 3. folyt.
|
- Nem is gyanakszik senkire? (...) az írás alapján?
- Nem, nekem az írás abszolút idegen, nem ismerem, úgyhogy nem
tudom elképzelni, ki írhatta. Na most én ezt csak azért mondtam be,
hogy azért részben örülök az ilyen levélnek is.
- Tehát nincs megijedve tőle?
- Nem, ez egy paradox, hogy örülök neki, mert ez azt jelenti,
hogy akik idáig a hatalmon voltak esetleg, vagy nem tudom, akik ezt
megfogalmazták, most érzik, hogy valami baj van, csúszik ki valami a
kezükből. Tehát akkor ezek szerint jó irányba megy ez az egész
dolog. +++
1989. augusztus 25., péntek
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|