|
|
 |
|
 |
Német fegyvereket veszünk?
|
--------------------------
München, 1990. november 28. (SZER, Magyar híradó) - A
Frankfurter Allgemeine Zeitung tegnapi cikkében a következő lista
szerepel azokról a harci eszközökről, amelyekre a megszünt NDK
hadsereg többletéből a magyar katonai vezetés benyújtotta az
igényét: 360 darab T-72-es tank, 350 db lövészpáncélos, több mint
ezer teherautó, 72 önjárólöveg és 74 páncéltörő ágyú. 10 ezer
harckocsi és repülőgép ellen bevethető rakéta. 50 ezer géppisztoly,
200 ezer gránát és 50 millió darab lőszer.
Lenyűgöző lista. Igaz, hogy mindezt akarjuk? A részletekről
Szekeres László érdeklődött a Honvédelmi Minisztérium szóvivőjétől:
- Keleti György ezredes úr, a Honvédelmi Minisztérium szóvivője
ül itt a stúdióban. Őt kérdezem, hogy mennyiben valós ez a hír és ha
igen, akkor két kérdésem lenne ezzel kapcsolatban. Mibe kerül
Magyarországnak ez? A másik pedig, a legfontosabb: miből fogjuk
mindez finanszírozni?
- Elsőként én azt szeretném elmondani a kedves hallgatóknak,
hogy mintegy 2 hónappal ezelőtt, még a német egyesítés előtt én
magam jelentettem be a magyar sajtóban, hogy érdeklődünk a német -
akkor még NDK - hadsereg olyan fegyverzete iránt, ami feltehetően
nem lesz beépíthető az új német hadseregbe.
Nyilvánvaló volt már akkor - és az információink ezt
alátámasztották -, hogy az új német hadsereg alapvetően a
Bundeswehr-re fog épülni és feltehetően arra a technikára, amely
Nyugatról származott és nem arra, amely a volt szocialista
országokból, elsősorban a Szovjetunióból került az NDK területére.
Mi úgy gondoltuk - nemcsak egyedül voltunk persze, ezen a téren
több ország is érdeklődött -, hogy megnézzük, hogy ezek milyen
állapotban vannak, hogyan lehetne beépíteni abba a folyamatba, ami a
mi elképzelésünkben nagyon konkrétan körvonalazódott, hogy egy
kisebb, de korszerűbb hadsereget hozzunk létre. (folyt.)
1990. november 28., szerda
|
Vissza »
|
|
- Német fegyvereket veszünk? - 1. folyt.
|
Kiváncsiak voltunk arra is, hogy a németek milyen kondíciók
mellett tudnák értékesíteni ezeket az eszközöket. Hozzáteszem, hogy
a párizsi tárgyalás is azt bizonyította, hogy az egyesült
Németországnak a Párizsban aláírt dokumentumok alapján nagyobb
készlete van, mint amit megengedhet magának.
Mindezek alapján változatlan érdeklődésünk van ezek iránt a
fegyverfajták iránt. A típusokból látható, hogy ezek illeszthetőek a
mi hadseregünkbe.
- Elnézést, ezek szovjet, illetve szovjet licenc alapján NDK-ban
gyártott fegyvereket.
- Így igaz. Azok, amelyek a Magyar Honvédség jelenleg még
szintén szovjet technikára alapozott arzenáljában elférnének,
beépíthetők a rendszerbe, megfelelő pótalkatrész-ellátás
biztosítható és azt sem szabad elfelejteni, ha mi lecserélünk nagyon
régi, öreg eszközöket, amelyeknek nagyon magas most a karbantartási
és javítási költsége - vagyis a fenntartása hihetetlen pénzeket
emészt fel - egy jóval újabb, egy jóval korszerűbb eszköz
fenntartása, karbantartása olcsóbb lehet számunkra.
Az, hogy milyen árban történne ez és milyen pénzügyi
konstrukciók mellett, erre vonatkozóan még nincs semmiféle döntés,
hiszen - ahogy a német hírügynökség, illetve a lapjelentés is írja -
az illetékes szövetségi szerveknek kell ebben döntést hozni és ez
várhatóan csak december első felében fog megtörténni.
- Nos, ezredes úr, feltételezhető az, hogy a Honvédelmi
Minisztérium költségvetésében - hiszen nem kapja meg a HM azt az
összeget, amit eredetileg tervezett -, de még talán akkor sem fért
volna bele ezeknek a fegyvereknek a megvásárlása. Milyen alapból,
hogyan képzelik, milyen konstrukcióban ezt megoldani? (folyt.)
1990. november 28., szerda
|
Vissza »
|
|
- Német fegyvereket veszünk? - 2. folyt.
|
- Én azt hiszem, hogy most mi azon a szinten tartunk, hogy
Németországgal - ezen belül is az újjáalakult német hadsereggel -
igen jó kapcsolatunk van. A tőlük ide látogatott nemzetvédelmi
miniszter, vagy azok a vezető tisztségviselők, akik szintén jártak
Magyarországon a Magyar Hadseregben, látták azokat az állapotokat,
helyzeteket, amivel mi rendelkezünk. Meggyőződésünk és hitünk, hogy
a németek ebben a tekintetben olyan megoldást igyekeznek
kialakítani, amely a magyar gazdaság számára túlzott terhet nem
jelent, hiszen ha ez túlzott tehertétel lenne és az ország valóban
nagyon nehéz gazdasági helyzetét olyan szituáció elé állítaná, ami
tovább nehezítené egyrészt a lakosságnak az életszínvonalát,
másrészt a szociális ellátottságot, akkor erről nekünk le kell
mondani.
- Ezredes úr
A Frankfurter Allgemeine Zeitung cikkének a végén
van egy olyan utalás, célzás rá, hogy esetleg a németek ezeket a
fegyvereket ajándékba adhatnák Magyarországnak. Van-e Önnek erről
valamilyen információja?
- Ilyen jellegű információm nincs. De azt hiszem, hogyha erre
így kerülne sor, akkor mi különösen nagyra értékelnénk a német
katonáknak ezt a gesztusát.
- A német lap azt is írja, hogy 360 darab T-72-es harckocsi
megvételéről is szó lehet esetleg. Egy harckocsi az mennyiben
nevezhető védő fegyvernek?
- A harckocsikat mi is alapvetően támadó fegyvernek tekintjük,
de mégis a párizsi megállapodások szellemében valamennyi Varsói
Szerződés tagország, a még meglévő szervezet tagjai, illetve a
NATO-országok is megfelelő határig elmehetnek a harckocsik
rendszerben tartásával. Mi, magyarok is már ezer alatt, de kaptunk
egy ilyen limitet, ha ilyen harckocsik beszerzésére sor kerülne -
amit hangsúlyozom: feltételes módon lehet erről beszélni - ez csupán
azt jelentené, hogy leváltanánk olyan öreg és valóban kiszolgált
"leharcolt" eszközöket, amelyek helyébe ezek a T-72-es harkocsik ha
belépnek, nem lépnénk túl a párizsi limitet, de országunk védelmi
képességét jelentősen tudnának javítani. +++
1990. november 28., szerda
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|