|
|
|
|
Össznémet választás előtt - keleten - 1.
|
1990. november 28. szerda (MTI-Panoráma) - Utoljára 1932
novemberében, a weimari köztársaság végnapjaiban volt össznémet
parlamenti választás. Alig két hónappal később a nácik vettek át a
hatalmat, az ő kormányzásuk idején nem volt ,,szükség,, választásra.
A háború nyomán kialakult megszállási övezetekben, illetve a későbbi
két német államban pedig szó sem volt már egységes választási
rendszerről, azonos pártokról, listákról. A kormányzási és
társadalmi rendszer különbözőségét már ne is említsük.
A vasárnapi választás tehát az egyesülés végső megpecsételését jelenti, hiszen ezáltal a Szövetségi Gyűlés mind a 656 képviselőjét egyszerre, azonos választási lista alapján delegálja a Bundestagba a csaknem 60 millió szavazópolgár. A választójog azonban - ezúttal még - nem egységes. Az esélyegyenlőség érdekében az alkotmánybíróság úgy határozott, hogy a nem országos szervezettségű pártoknak elegendő abban az országrészben elérni az 5 százalékos szavazatküszöböt, ahol október 3. előtt működtek. E döntés értelmében nem 60 millió, hanem csupán 11,5 millió (keletnémet) szavazat 5 százalékára lesz szüksége a Szövetség,90-nek és a DSZP-nek az országos parlamentbe való bejutáshoz. Hasonló módon csupán a nyugati tartományok 48 millió voksából kell 5 százalékot gyűjteniük a jobboldali republikánusoknak ahhoz, hogy - megalakulásuk óta először - mandátumhoz jussanak a Szövetsegi Gyűlésben.
Az egykori NDK polgárjogi mozgalmait tömörítő Szövetség ,90 azt tervezi, hogy az 5 százalékos akadályon túljutva közös frakciót alkot a Bundestagban a Zöldekkel. Ennek dacára hadjáratukat - a keleti tartományokra összpontosítva - külön vívják. Jelszavuk: a néhai NDK polgárai saját szószólókat küldjenek a törvényhozásba. A kampány súlypontjait a szociális jogok kiharcolása, a nők egyenlő jogai, a katonai kiadások lefaragása, a környezetvédelem jelenti.
A Demokratikus Szocializmus Pártja (DSZP) is az egykori NDK-ban megszokott jogok, intézmények megőrzéséért illetve kivívásáért lép sorompóba. Gregor Gysi pártelnök fáradhatatlanul játssza a választási kampány motorjának szerepét. Október közepéig minden reménye meglehetett a jó eredményre, ám a múlt hónap végén kipattant pénzügyi botrány alapjaiban rendítette meg az NSZEP-múlttól elszakadni próbáló DSZP hitelét. Az elmúlt 5 hét alatt a 370 000 tag közül csaknem harmincezren léptek ki, s a szimpatizánsok, potenciális szavazók tábora is bizonyára megcsappant, így a párt vezetősége örülhet ha 7-8 százalék körüli eredményt érnek el. (folyt.)
1990. november 28., szerda 11:40
|
Vissza »
|
|
Össznémet választás előtt - keleten (2.rész)
|
A nagy országos pártok (CDU, SPD, FDP) választási hadjáratának a keleti tartományokban is a profi nyugati politikusok a főszereplői. Kohl, Rühe, Waigel, Blüm és a többiek föllépéseit a kincstári optimizmus jellemzi. Fő jelszavuk: 5 éven belül virágzó térséggé válik a keleti országrész, ha most összefogunk és közös erővel látunk neki a feladatoknak. Az uniópártok bonni koalíciós partnere, az FDP adóparadicsommá kívánja változtatni a néhai NDK-t. Lambsdorff és Genscher egyaránt úgy véli, hogy adóemelés helyett a beruházni szándékozó vállalkozók preferálásával lehet a leghatékonyabban előmozdítani a keleti tartományok gazdasági felvirágoztatását.
Az adótémában szöges ellentét van a liberálisok és a szocdemek között. Schmidt exkancellár már tavasszal arról beszélt, hogy átmeneti jelleggel, korlátozott mértékben emelni kellene bizonyos adókat, s a bevételtöbbletet Kelet-Németország talpraállítására fordítani. Az SPD kancellárjelöltje, Oskar Lafontaine kezdettől fogva elengedhetetlennek nevezte az adók emelését ,,a német egység érdekében,, - ködösítéssel, félrevezetéssel vádolva Kohlt és Waigel pénzügyminisztert, akik váltig - pontosabban november 18-ig - tagadták ennek szükségességét.
Tíz napja azután a kancellár Münchenben ,,kiengedte a macskát a zsákból,, - igaz, adó helyett bizonyos ,,illetékek,, emelését helyezte kilátásba, s azt sem a német egységgel kapcsolatban, hanem az öbölbeli válság kényszerű következményeként. Lafontaine persze nyomban lecsapott a ziccerre, cimkehamisítónak és hazudozónak bélyegezve riválisát. A Bundestag utolsó ülésen elhangzott, látványos beszéddel körített kirohanás megtette a hatását: november végi kimutatás szerint a CDU több mint 2 százalékot veszített népszerűségi mutatójából, míg az SPD október végéhez képest csaknem 3 százalékot javított.
A két nagy párt közötti különbség azonban még így is tetemesnek mondható (43 illetve 37 százalék), s a várhatóan 8-9 százalék körül szereplő FDP-vel december 2. után is biztosítottnak látszik Kohl újabb kancellári megbizatása. Nimbusza - s a a CDU népszerűsége - a keleti tartományokban töretlen, bizonyítja ezt az október közepén tartott tartományi választás. Így azután vasárnap a legizgalmasabb kérdés alighanem az lesz, sikerül-e Helmut Kohlnak negyedik nekifutásra legyőznie SPD-riválisát saját, ludwigshafeni választókörzetében, vagy ezúttal is a CDU országos listáján lesz kénytelen behajózni a Szövetségi Gyűlésbe. +++
Dorogman László (Berlin), MTI-Panoráma
1990. november 28., szerda 11:43
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|