|
|
|
|
- Orbán, a fenegyerek - 2. folyt.
|
Úgy gondolom, hogy ez az írás része az utóbbi hetekben sorra napvilágot látott írásoknak, amelyek a Fideszt elmarasztalják, és sok esetben eléggé nehezményezhető módon minősítik. A Magyar Hírlap írására gondolok például, és még jónéhány ilyen írásra. Azért, mert nem vállaltuk az alpolgármesterséget Budapesten, az a mi számunkra egy helyi ügy. Azért nem bocsátkozunk budapesti szintnél magasabb szinten ebbe a vitába, mert nem szeretnénk, hogy egy budapesti helyi ügy országos üggyé emelődjék. Mi nem emeltük országos üggyé ezt a dolgot, sajnáljuk hogy mások azzá tették, és ezért aztán én nem is tudok erről többet nyilatkozni. Azt elmagyarázgatni, hogy mikor, mit, hol mondtam, hogy miképpen, hogyan, és miért hívtak meg engem a II. kerületi Fidesz csoportnak az ülésére, ebbe nem akarok belemenni, mert ez sehova nem vezet.
- Mintha másképpen kellene megszálalni sajtóban, másképpen kellene magánemberként és közemberként - ez a kettős beszéd - és az idézetek alapján Orbán Viktor ezt többször is elmondta ezen a gyűlésen.
- Röviden összefoglalva: a "kettős beszéd" egy más dolog. A magam részéről pedig úgy gondolom, hogy igenis vannak olyan elemei a politikának, ezek nem valamifajta csúnya kamarilla politikának a részei, hanem kifejezetten olyan történések, amelyek az ember információkat szerez, de miután van olyan, hogy becsület, meg vannak mások személyes jogai és egyéb ilyesmik, ezek a tények kalkulálandók a politikában. Ezek nem tartoznak senki másra. Én azt hiszem, hogy ezekről szűk körben, a politikacsinálók körében helyes beszélni, van értelme beszélni, de egyébként a nyilvánosságra nem tartoznak.
- Rögtön felmerül az a kérdés, hogy ez a bizonyos gyűlés ez nyilvános volt-e egyáltalán? (folyt.)
1990. november 27., kedd
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|