|
|
 |
|
 |
- Választási törvénytervezet 5. folyt.
|
Ez a legrészletesebb tájékoztatás, ami előttem van a Magyar
Hírlapban, ez sem mond el mindent, lehet tudni olyat is, ami nincs
benne.
- Ez teljesen érthetetlen. Hallgatom, amit Krassó György mond,
mert hát arról van szó, hogy itt a konferencián megállapodtak
bizonyos alapelvekben. Nyilván a jogászok most próbálják ezt
törvényjavaslat formájába önteni. Mihelyt törvényjavaslat lesz
belőle, ez azonnal megjelenik. Eddig nem jelent meg, mert ez még nem
törvényjavaslat. Az alapelveket látjuk és erről vitatkozunk.
Itt az alapelvek szempontjából tényleg arról van szó, hogy egy
képviseleti rendszer bevezetése nem népuralmat jelent. A képviseleti
rendszer annyit jelent, hogy emberek választanak embereket, akik
őket politikai kérdésekben - egy teremben, ahol ezek összegyűlnek -
képviselik, és ebben a tekintetben kár itt elvi fejtegetésekbe
bocsátkozni a népszuverenitásról. Itt arról van szó, hogy mi az a
rendszer, ami lehetővé teszi azt, hogy azok az érdekek, amelyekről
itt szó van, 6 millió választónak az érdekei, s azok képviseltetésre
kerülnek-e. És itt had mondjam el: lehet, hogy ez a rendszer
komplikált, de hogyha a nyugatnémetek ezt értik és 40 éve szeretik,
akkor nem tudom, hogy a magyar választóközönség miért nem tanulhatja
meg?
- Mert nem arról a rendszerről van szó.
- Arról van szó, de most tényleg ne arról vitatkozzunk, hogy
melyik rendszerről van szó. Itt a lényeges szerintem az, hogy ez
olyan, mint egy házasság. Nem biztos, hogy abban a házasságban a
legboldogabbak az emberek, a résztvevők, ahol a két fél mindent
azonnal ért a másikról - ennek más feltételei vannak. Ez eléggé
világos ahhoz, hogy az emberek el tudják dönteni, hogy ő Pityi
Palkót, vagy mit tudom én kit akar a parlamentbe tulajdonképpen.
- Tőkés Rudolf? (folyt.)
1989. szeptember 23., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|